Főkép

Az egy pillanatig sem volt kérdés, hogy az idén megjelent Dona Onete albumot meghallgatom, és nagy valószínűséggel népszerűsíteni fogom a rovatban, mivel előzetesen úgy tippeltem, a zene és az ének hangulata, magával ragadó energiája semmit sem változott. A tavaly márciusi MüPás koncerten szerencsére élőben is átélhettem milyen az, amikor az ember nagymamája kivirul a színpadon, mi több, képes feledtetni korát – és szemlátomást harmóniában van önmagával. Az idén már nyolcvan éves hölgy, akinek a karrierje csak hét évvel ezelőtt kezdődött, amikor felvették az első lemezét, mert első férje ellenezte, hogy énekeljen, ezért korábban történelemtanárként, szakszervezeti képviselőként, gyerekkönyv íróként – hogy csak párat említsek eddigi foglalkozásai közül – élte az életét. Azóta szerencsénkre pályát változtatott, és jelenleg folyamatosan turnézik Brazíliában, illetve szerte a világban.

 

Az első szám (Festa do Tubarão) meggyőzött, miszerint a benne lévő varázserő semmit sem kopott, még mindig erőlködés nélkül elvarázsolja a hallgatót. A zenéjéből árad az őserő, az elementáris vidámság, az élet szeretete és élvezete. A harmadik lemeze legalább annyira változatos, mint amilyen sokszínű szülőföldjének az élővilága. Carimbó, cumbia, brega és szamba – megannyi táncra invitáló muzsika, mintha egy féktelen fiestára lennénk hivatalosak.

 

Sajnos a portugál szövegeket nem értem, amit sajnálok, mert azt olvastam, hogy ezek nagyon személyes jellegű vallomások, illetve van köztük emlékezés korábban élt nőkre, valamint a megosztottság helyett az egység mellett érvel, és szót emel a kisebbségekért (őslakosok, stb.). Sosem tagadta meg szülőföldjét (az Amazonas torkolata), amely számos alkalommal visszaköszön dalaiban, legyen szó pirájákról (Festa do Tubarão), hangyákról (Balanço do Açaí) és kullancsokról (Vem Chamegar) és persze emberekről. A szövegek egyszerűek, és megtartják az afrikai eredetet felmutató ismétléseket, a fekete kontinens egyébként a ritmusszekcióban is tetten érhető. Kifejezetten élvezetes, ahogyan a szamba és a calypso keveredik a „Musa da Babilõnia” című számban.

 

Nekem Dona Onete énekén kívül nagyon tetszett Pio Lobato gitárjátéka (Ação e Reação), és úgy egészében véve a hangszerelés. Tényleg képesek a különféle stílusok zenéjét úgy tálalni, hogy az embernek önkéntelenül mozdul a lába, és mire feleszmélünk, már mozog az egész test. Valóban annyira megállíthatatlan a muzsika, mint az Amazonas. Erről azt nyilatkozta valahol Onete, hogy: „Az energiám a folyóból származik. Olyan, mint ahogyan a vér áramlik az ereimben, nem lehet megállítani – akárcsak engem.” – és még csak nyolcvan éves.

 

Kívánok az énekesnőnek erőt és egészséget, hogy a következő lemezein legalább ilyen energiától duzzadó muzsikával ajándékozzon meg bennünket.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Mexe Mexe, Festa do Tubarão, Galante Sedutor

2019-ben megjelent album (Mais Um)

Az énekesnő weboldala: http://www.donaonete.com.br/

 

 

A zenekar tagjai:

Dona Onete – ének

Pio Lobato – gitáros

Breno Oliveira – basszusgitár

Marcos Sarrazin – szaxofon

Vovô Batera – dob

JP Cavalcante ­– ütőhangszerek

 

Közreműködik:

BNegão – rapper

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Festa do Tubarão
  2. Carimbó Arrepiado
  3. Mexe Mexe
  4. Vem Chamegar
  5. Musa da Babilônia
  6. Tambor do Norte
  7. Mistura Pai D'Égua
  8. Fogo na Aldeia
  9. Ação e Reação
  10. Balanço do Açaí
  11. Galante Sedutor