Agatha Christie: Miért nem szóltak Evansnak?
Írta: Galgóczi Móni | 2019. 07. 25.
Amíg egyesek a délutáni sorozatokkal múlatják az időt, én inkább a krimi nagyasszonyát választom. Életműve elég terjedelmes ahhoz, hogy sokáig kitartson, ráadásul nála még nem szivárog vér és erőszak a lapokról, valamint könnyedén követhető és kezelhető szinten vannak a bonyodalmak, nem úgy, mint máshol. Ebben az írásában, mely Nagy-Britanniában 1934-ben, Magyarországon pedig 1937-ben jelent meg először (Miért nem hívták Evanst? címmel, Fodor Janka fordításában) nem bukkan fel sem Hercule Poirot, sem Miss Marple, még sincs hiányérzetem, hiszen vannak önként jelentkezők (Bobby Jones és Lady Frances Derwent), akik szívesen beugranak a magándetektív szerepébe.
A történet színhelye ezúttal egy kis walesi tengerparti város, Marchbolt, ahol a helyi lelkész negyedik fia, Bobby Jones éppen a helyi orvossal golfozik. De Bobbynak ismét rossz napja van. Vagy egyszerűen csak túlságosan is szétszórt. Mire a tizenhetes ütési helyre sétálnak, egyrészt Bobbynak teljesen elment a kedve a játéktól, másrészt nyilvánvalóvá vált a meccs végeredménye. Nem is csoda, ha Bobby a kiszemelt lyuk helyett a közeli szakadékba üti a labdát. Ahol azonban nem csupán a labda, de egy mozdulatlan férfi is hever.
Míg a doki segítségért siet, Bobby a helyszínen marad. Időközben a sérült magához tér, nagy nehezen kinyög egy rejtélyes mondatot, majd kileheli a lelkét. Iratok nincsenek nála, csupán egy különlegesen csinos nőt ábrázoló fénykép, ám ez sem segít a talányos mondat megfejtésében. Sőt, további kérdéseket vet fel. Aki ismeri Agatha Christie munkásságát, az tudja, hogy itt is ugyanazt a klisét (dying message / haldokló üzenete) alkalmazza, mint például az N vagy M, A titokzatos négyes vagy az Úti célja ismeretlen című regényekben, és persze itt is hasznos kiindulópontot jelent az igazság kiderítéséhez.
Az ügyet „szerencsétlen baleset”-ként hamarosan lezárják, ám Bobby Jones szerint valami nem stimmel, ezért Lady Frances Derwent segítségével nekiáll a rejtélyek kibogozásának. Amikből akad néhány. Mint például: Ki volt az áldozat? Tényleg baleset volt, vagy megölték? Mit keresett ebben az eldugott városban? Mit jelent az utolsó mondat? Ki is valójában Evans? Kit ábrázol a fénykép? Miközben a két kezdő „detektív” egyre közelebb jut a megoldáshoz, egyre nyilvánvalóbbá válik: valaki(k) nagyon nem szeretnék, ha kiderülne az igazság.
Az 1934-es év kiemelkedően jó volt Agatha Christie életében. Összesen öt regény, két novellafüzér és egy Mary Westmacott álnéven írt regény is kikerült a kezei közül. Az egyik ez a könnyed, érdekfeszítő, kedves humorú regény, melyet egyesek az írónő egyik legjobbjának tartanak, és amelyből 1980-ban John Howard Davies és Tony Wharmby rendezésében háromórás angol tévéfilm készült. És itt meg is kellett volna állni, de nem, 2009-ben Patrick Barlow forgatókönyve alapján, Nicholas Renton rendezésében készült egy 94 perces tévéfilm, mégpedig az Agatha Christie's Miss Marple sorozatban. Mi ez, ha nem szentségtörés?
A szerző életrajza
Kapcsolódó írások:
Hadnagy Róbert-Molnár Gabriella: Agatha Christie krimikalauz
Agatha Christie képregények
Interjú Mathew Prichard-dal, Agatha Christie unokájával – 2010. november