Zenék a nagyvilágból – Cimbaliband: Iram – világzenéről szubjektíven 184/1.
Írta: Galgóczi Tamás | 2019. 07. 05.
Bizony több mint két évvel korábbi dátum virított a naptárban, amikor elmentünk megnézni a Cimbaliband együttes Recycle lemezének bemutató koncertjét. Emlékezetes este volt (erről bővebben itt), részben az új énekesnő, vagyis Danics Dóra fellépések, közreműködésének köszönhetően. Számomra meglepő módon hangja és stílusa nagyon jól illeszkedett a társulat muzsikájához – már amelyik számban egyáltalán jutott szerep neki, hiszen akkor elég sok instrumentális darab szerepelt a műsorban.
Azóta már lecseréltem a kalendáriumot – jelenleg 2019-et írunk –, és itt az új Cimbaliband lemez, amit kellő kíváncsisággal vettem kézbe, mert azt ugyan nem tudtam milyen zenére számíthatok, de abban biztos voltam, hogy ismét minőségi hallgatnivalóval lepnek meg. Végighallgattam, majd amikor a végére értem, azonnal indítottam újra. Ami elsőre feltűnt, hogy ez valóban egy pörgős, lendületes album, és az olyan számokra, mint a címadó „Iram” biztos sokan táncolnak majd a koncerteken. A másik kellemes meglepetés akkor ért, amikor tudatosult bennem, ezúttal nincsenek instrumentális tételek, Danics Dóra mindegyik számban énekel.
Másodjára már megcsodáltam Unger Balázs kompozícióit, melyek nyilvánvalóan népzenei alapokból építkeznek, csak menet közben annyi más réteg rakódik rá az eredeti dallamokra, hogy azt nyugodt szívvel nevezhetjük világzenének vagy újnépzenének. Azt senki ne kérdezze meg tőlem, hazánk melyik tájáról kölcsönözte az „Azt gondoltam” vagy a „Zsák a foltját” című dalok ötletét, ellenben ezek jelzik – az interjúkban elmondottakkal összhangban –, hogy a lemezen tényleg újra közelednek a magyar népzenéhez, és az ismételt felfedezések nagyon jól sültek el.
Részben Danics Dóra egyedi énekstílusának köszönhetően, ami az eltelt évek alatt még jobban kialakult, illetve véglegesre formálódott (persze ezt csak fenntartással kezelve, elvégre ő van annyira tehetséges, hogy a mostani lemez csak egy pillanatfelvétel). Stílusa még mindig üdítően más, mint amit megszoktam a népzenei énekesektől, előadásmódján érződik a jazz, rock és talán egy csipetnyi pop, viszont ez egyáltalán nincs ellentétben Unger Balázs zenéjével, inkább amolyan egymásra találást érzek benne. Mondjuk az összeszokásra tényleg rendelkezésükre állt három-négy év, szóval ez a minimum, amit ki kellett hozzanak a helyzetből.
Akárcsak korábban, ezúttal sem kizárólag magyar népzene van jelen a számokban, van itt Balkán-érzés (Szende), tempóváltásokban és stíluskeverékben gazdag nóta (Szitakötő), valamint rockos („Iram” és a „Holnapután”) kompozíció. Mindegyik nóta önálló karakterrel bír, a szövegek pedig hol az olyan időtlen témákkal foglalkoznak, mint a szerelem, máskor ellenben kifejezetten modernebbek, ilyen például a „Holnapután”. Egyedül azt sajnálom, hogy a humor nincs jelen az albumon, így nincs a „Pesti bringás” opuszhoz fogható dal, erről most le kellett mondanunk.
Többszöri meghallgatás után nem kétséges, ismét egy remek albumot készített a Cimbaliband és Danics Dóra, tele pozitív energiával, vidámsággal. Éppen ezért várom az őszi Fonós koncertet, ahol majd kiderül, élőben mennyire működnek a dalok, miként tudják elvarázsolni, táncra hívni a közönséget.
Meghallgatásra ajánlott számok: Iram, Holnapután, Indiánnyár
2019-ben megjelent album (Fonó)
Az együttes weboldala: https://www.cimbaliband.hu/
A zenekar tagjai:
Danics Dóra – ének, vokál
Unger Balázs – cimbalom, ének, vokál
Unger Gergő – gitár
Solymosi Máté – hegedű
Tóth Gergely – nagybőgő
Babos Lőrinc – dob, derbuka
Közreműködik:
Barity Zorán – harmonika
Gólya Péter – brács
A lemezen elhangzó számok listája:
- Azt gondoltam
- Szende
- Szitakötő
- Kinek nincsen
- Iram
- Zsák a foltját
- Holnapután
- Chango
- Csipkés
- Csorba
- Indiánnyár