Celeste Ng: Kis tüzek mindenütt

Az emberek általában azt mondják, hogy a könyveket ne a borítójuk alapján ítéljük meg, mégis ez az egyik első impulzus, ami egy regénnyel kapcsolatban ér bennünket. A Kis tüzek mindenütt borítója igencsak ígéretesre sikeredett. Tipikus unalmas külváros, egyforma, sivár utcákkal, benne hasonló házakkal, a hozzájuk tartozó kerttel és az előttük parkoló autókkal, tökéletesnek tűnő családokkal és mélyen eltemetett titkokkal – már ránézésre is nagy reményeket fűztem a regényhez.

Celeste Ng maga is kínai bevándorlók gyermekeként nőtt fel a kozmopolita Amerikában, ahol a faji kérdések korántsem egyszerűek, főleg abban az időszakban, amikor a regény játszódik – a könyv ugyan 2017-ben íródott, de az események az ezredforduló környékére tehetőek. Tetszett, hogy a szerző nem mondta ki konkrétan, melyik évben is járunk, csak az ismert külső eseményekből következtethet az olvasó.

A történetmesélés technikája ismerős lehet például Tolsztoj Ivan Iljics halála című elbeszéléséből, ahol szintén az első fejezet tulajdonképpen az utolsó. Főszereplőinkkel akkor ismerkedünk meg, amikor a Richardson család háza már lángokban áll, Izzy, a család legfiatalabb és legproblémásabb tagja eltűnt, bérlőik, az egyedülálló édesanya Mia és lánya, Pearl éppen kiköltöznek. Az események fonalát nem visszafelé fejti fel az olvasó, hanem a történések időrendje szerint, de már annak a biztos tudásnak a birtokában, hogy tudjuk mire számíthatunk a végjátékban.

A könyv első száz oldalán már tudtam, hogy teljesen be fog szippantani, hiszen az írásmód roppant könnyed, ami olvasmányossá teszi a történetet. A történetvezetés annyira gördülékeny, hogy az ember nem akarja, nem tudja letenni, ameddig a végére nem ér. A stílus alapján nem gondoltam volna, hogy ilyen mély és botrányos témákat fog felvonultatni a regény. Mivel a szerző kínai-amerikai, elég erősen előtérbe kerül a faji kérdés: milyen érzés kínainak lenni egy tökéletesen tervezett amerikai közösségben. A faji kérdések pedig elkerülhetetlenül együtt járnak a rasszizmus kérdéskörével…

De ami még talán ennél is sokkal lényegesebb, hogy a regény központi témája az anyaság, mely kérdéskört elég szélsőséges helyzetek bemutatásával igyekszik körbejárni. Említésre kerül a béranyaság, az adoptáció, hogy a biológiai kapcsolat vagy a megfelelő háttér a fontosabb gyermeknevelésben. Olvasás közben rengeteg kérdés merült fel bennem: egy szerető családban számítanak a kulturális és a bőrszínbeli különbségek? Egy anya, aki hibázott, megérdemel még egy esélyt? Megéri feláldozni az életedet a gyermeked boldogsága érdekében?

Ng nem egyszerre önti ezt a rengeteg információt és dilemmát az olvasó nyakába, hanem fokozatosan szembesülünk az eseményekkel, ahogyan a szereplők egyre jobban kitárulkoznak az oldalakon. A regény elején kissé üresnek találtam a történetet, de aztán az írónő olyan nemvárt fordulatokat csempészett a látszólag hétköznapi események közé, amelyek után a regény cseppet sem tűnt üres fecsegésnek. A karakterek kidolgozása is nagyon erős, bár Mrs. Richardson roppant módon idegesített, azonban Mia, a tehetséges fotográfus érdekes furcsasága kárpótolt. Mia a művészetén keresztül mutatta meg, hogyan látja a világot, és olyan áldozatot hozott a gyermekéért, amit nehéz megérteni. Azt hiszem, nem sokan választották volna az ő útját, de mégis ez az áldozat az, ami lenyűgözővé teszi a jellemét.

A Kis tüzek mindenütt egy igazán sokrétű alkotás, ami olvasmányos stílusa miatt, valamint az egymásra épülő problémák rétegeinek köszönhetően tökéletes olvasmány azok számára is, akik valami könnyedre vágynak, de azoknak is ajánlanám, akik szeretnek elmélyedni egyes témákban és elgondolkodni az olvasottakon – Ng mindkettővel egyszerre tud szolgálni bámulatos, élvezetes modorában.