Főkép

Lassan egy éve írtam a finn Solju együttesről, amely simán felfogható családi vállalkozásnak, hiszen Ulla Pirttijärvi és lánya, Hildá Länsman együtt énekelt a bemutatkozó lemezen. Mindez annyiban érdekes, hogy áprilisban megjelent az Áššu trió első nagylemeze, és az énekesi posztot ebben is Ulla Pirttijärvi tölti be. Mi több, ugyanúgy a joik stílusban énekel, csak ezúttal egyedül, mert csupán két norvég muzsikust vett maga mellé társul (Olav Torget és Harald Skullerud), akik a hangszeres kíséretet biztosítják.

 

A számi (lapp) kultúrában a joik nagyon személyes és egyben spirituális, aminek a szerepét szerintem külsősként, évszázadokkal később nem érthetjük meg, csak érezzük, ez jóval több egzotikus éneklésnél. De azzal szerintem már nem nagyon tudunk mit kezdeni, hogy a joik révén ember, hely, tárgy vagy állat „idéződik” meg, vagy jobban fogalmazva a lényegét jelenítik meg – talán tényleg száminak kell lenni, hogy ezt megértse az ember. Mondhatjuk úgy is, hogy a joik a családtagok, barátok rokonok visszaemlékezése, egyúttal a következő nemzedék okítása a világra.

 

A saját magukról elnevezett album abban az értelemben modern, hogy a zene, a mit a két norvég muzsikus az ének alá pakol, annyira kortárs, amennyire csak lehet. Mindegyik szám más zenei karakterrel bír, például van amelyik rockos irányt vesz (Vulle Mihkku), máshol sokkal nagyobb teret kap a kísérletezés (Gávpejas Hans Láide), időnként a ritmusszekció meghatározó (Basejávr-Hánsa), de az is előfordul, hogy szinte csak elmosódott visszhangokként vannak jelen Ulla Pirttijärvi mögött (Jođedettiin). Az mindenesetre meglepett, hogy mennyire jól illeszkedik egymáshoz a hangszeres kíséret és az ének.

 

Akárcsak a héten korábban ajánlott Ifriqiyya Electrique esetben, most is felejtsünk el mindent, amit megszoktunk, mert olyan formabontó muzsika ez, ami közelebb van a révüléshez, mint bármely hagyományos népdalunk, és ezt csak erősíti a sámánénekkel, indián kántálással rokon énekstílus – ami igazából nem egységes, hanem nagyon sok fajtája van, és ezek közül hallunk néhányat a lemezen. Tetszik, ahogyan Ulla Pirttijärvi megosztja velünk ezeket a hagyományos dalokat, melyek között néhány kifejezetten személyes darab, régen élt családtagokról, falubeliekről szólnak.

 

Abban teljesen biztos vagyok, hogy az Áššu című lemez szép példája a hagyományok megőrzésének, de még inkább a továbbfejlesztésének, modernizálásának, fejlődésének. Mondjuk az is tény, hogy legyen bármennyire is modern a hangszerelés, a hangzás, a lényeg, a joik szellemisége változatlan maradt.

 

Egyetlen dolgot sajnálok csak, hogy nem találtam hivatalos klipet, vagy olyan legális koncertfelvételt, ami bármit visszaadna a zene hangulatából. Őket is jó lenne élőben megnézni, garantált lenne az emlékezetes klubkoncert.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Basejávr-Hánsa, Vulleš Heaika, Jođedettiin

2019-ben megjelent album (Bafe’s Factory, Nordic Notes)

Az együttes weboldala: http://bafesfactory.fi/assu/

 

 

Az együttes tagjai:

Ulla Pirttijärvi – joik, ének

Olav Torget – bariton gitár, oilcan gitár, konting

Harald Skullerud – ütőhangszerek, kalimba, calabas, harmonium

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Sáivui
  2. Basejávr-Hánsa
  3. Gávpejas Hans Láide
  4. Ealu Čohkken
  5. Uvdel Ovllá
  6. Uhca Niillas
  7. Vulleš Heaika
  8. Áššu
  9. Vulle Mihkku
  10. Jođedettiin
  11. Ánne Juvvina