Star Wars 7. – Jedha hamvai / Doktor Aphra 2. – Doktor Aphra és az óriási profit

Kieron Gillen: Star Wars 7. – Jedha hamvai

(Szukits Könyvkiadó, fordította Szente Mihály)

Legutóbb, a „kép-novellákkal” leköszönt Jason Aaron a fő Star Wars képregénysorozat írói posztjáról, helyére pedig a Jedha hamvai kötettel nem más került, mint Kieron Gillen, akit Darth Vader és Doktor Aphra kalandjaiból már ismerhetünk egy ideje. Az persze egyelőre még nem egyértelmű, hogy miben fog eltérni Aaron stílusától, mennyire lesz más a megközelítése vagy hogy ő miként fogja értelmezni a „Star Wars érzést” – az első történet legalábbis sok meglepetést és újdonságot még nem tartalmaz.

Ugyanakkor talán az eddig megjelent kötetek közül a mostani az, aminek a legerősebb kötődése van az új éra filmjeihez – ahogy a címből is ki lehet találni, a Jedhára látogatunk el, akárcsak a Zsivány Egyes főszereplői. Az ott megismert események után járunk: a Jedhát a Halálcsillag majdhogynem elpusztította, a hold haldoklása közben azonban a Birodalom még az utolsó nyersanyagokat is szeretné kinyerni, függetlenül attól, hogy közben hány helyi életet pusztít még el. Saw Gerrera egykori követőinek a módszerét azonban nehezen tudják elfogadni a Lázadók – mégis szövetségesre kellene lépniük, ha segíteni szeretnének a Jedha túlélőinek...

Furcsa hangulatú kötet lett a Jedha hamvai, mintha Gillen egyszerre próbált volna mindenféle stílust belevinni ebbe a hat füzetnyi történésbe. Egyszer még Luke-kal elmélkedünk az Erő és a Jedi-hivatás mikéntjéről, a következő oldalon már Han humora kapja a főszerepet, hogy a folytatásban a lázadás természetéről filozofáljunk, míg végül az egész egy klasszikus kalandos akciójelenetben csúcsosodik ki... Nehéz volt összeegyeztetni ezeket az eltérő stíluselemeket, talán túl gyorsan váltottuk közöttük, így nem mindig sikerült a kellő hangulatba kerülni.

Ha viszont hozzá tudunk lassulni és el tudjuk fogadni a kissé hirtelen váltásokat, nem marad el sokkal a korábbi történetek mögött a mostani sem. Birodalmi oldalon kifejezetten érdekes szereplőket ismerhettünk meg (akik szerintem még vissza fognak térni később is), a „tűnődős” részekben néhány egészen egyedi és különleges alakkal találkozhattunk, ráadásul a széthullás küszöbén álló Jedháról nagyon szép rajzokat alkotott Salvador Larroca. Úgyhogy még ha a mostani nem is volt egy annyira ütős „nyitány”, de én bízok Gillenben, hogy később még meg fog párszor lepni.

Kieron Gillen: Star Wars: Doktor Aphra 2. – Doktor Aphra és az óriási profit

(Szukits Könyvkiadó, fordította Szente Mihály)

Mit lehet kezdeni egy felbecsülhetetlen értékű ereklyével, egy ősrégi Jedi kristályba zárt tudatával? Természetesen rengeteg pénzért el lehet adni! Doktor Aphra aukciót szervez a galaxis legvagyonosabb alvilági tagjainak, ám meglepő módon nem az állig felfegyverzett bűnözők jelentik a legnagyobb veszélyt...

Doktor Aphra sorozatait azért szeretem jobban, mint mondjuk a fő Star Wars képregényeket, mert sokkal egyértelműbben behatárolható, hogy milyen stílust próbál követni Kieron Gillen, hogy milyen közönségnek próbál megfelelni – és talán emiatt sokkal szórakoztatóbban is sikerülnek ezek a füzetek. Nincsenek idegennek érződő filozofálgatások, nincsenek felesleges mellékszereplők, csupán a lényeg: egy könnyeden humoros, nem túl komoly, akcióban gazdag történet, amit Aphra és a hozzá kapcsolódó őrült alakok (mint az orgyilkos asztromech, a kínzómester protokolldroid és a vuki fejvadász) személyisége elvisz a hátán.

A mostani cselekmény ilyen tekintetben különösen jól szerepel: nincs sem túlbonyolítva, sem elnagyolva a sztori, az elején Black Krrsantan múltjának bemutatása jól illeszkedik később a fő eseményekhez, ami viszont épp annyiban tér el az alapból várt forgatókönyvtől, hogy még egy kevés meglepetéssel is tud szolgálni. Az akció pörög, de mivel főleg Aphra szemszögéből látjuk, így nem válik fárasztóvá vagy unalmassá, és Gillen legalább nagy vonalakban tud arra is figyelni, hogy mit érez közben a renegát régész.

Kev Walker még mindig erősen kifejező arcokat alkot (főleg Aphránál feltűnő, hogy pár oldalon belül milyen szélsőséges rajzfilm-arcai vannak), ugyanakkor most észrevettem, hogy a gépek ábrázolásában még erősebb. Persze ez legalább részben Marc Deering és Antonio Fabela színezőknek is az érdeme, de egyes panelek vagy jelenetek nagyon jól néznek ki, különösen azok, amiken előkerül egy fénykard is...

Szokatlan befejezést vett a Doktor Aphra és az óriási profit, így nehéz kitalálni, hogy a folytatásban mi vár ránk. Az biztos, hogy Gillen eléggé átrendezte a szereplők élethelyzetét, hirtelen az sem egyértelmű, melyik mellékszereplő fog még visszatérni a történetbe, nemhogy Aphra élete merre fog továbbhaladni – annak viszont külön örülök, hogy a szerző hosszú távra tervez, így van lehetősége összetettebb, bonyolultabb cselekmény kidolgozására is. A folytatásban meglátjuk, hogy mit tud belőle kihozni.