Főkép

Lodro Rinzler könyve Amerikában több, mint 100 ezer példányban kelt el. A magyar cím úgy hangzik, mint egy vicc eleje, és az alcím (Iránytű a boldogabb élethez fiataloknak) is azt sugallja, hogy könnyedebb felfogásban olvashatunk itt a buddhista tanokról. De ez csak részben igaz – és aztán van a sztorinak egy végképp nem vicces része is, de csak sorjában…

 

Szóval Lordo annak a Shambhala nevű vonalnak a követője és egyik legismertebb tanítója, melyet a Tibetből elmenekült Csögjam Trungpa alapított az Egyesült Államokban a '70-es években. Bár ilyen formában új volt a Shambhala buddhizmus, a tanításai több különféle tradicionális vonalból merítenek. Lordo a könyvét a tibeti buddhizmus három jánájára (járművére) ill. négy méltóságára építi. Utóbbiakat (tigris, hóoroszlán, garuda, sárkány) mintegy képregényes szuperhősös felfogásban mutatja be a szerző, megmutatva eme négy legendás/mitikus lény erényeit. Méghozzá a lehető legközvetlenebb és érthetőbb formában, és a leginkább gyakorlatiasan is, úgy, hogy a hétköznapokban is követhetőek legyenek a tanítások.

 

A könyv felütése az, hogy azoknak szól, akik, bár szimpatizálnak a buddhizmus ilyen-olyan tanításaival, elveivel, amúgy szeretnék élni az életüket, néha ledönteni egy pofa sört vagy szexelni egy vonzó emberrel. Ez elég lazának hangzik, de akármilyen jól és közvetlenül magyarázzon is Lodro, azért ez a könyv sem adja készen a bölcsességet és megvilágosodást. Ahogy egyik sem. Többször is emlékeztet rá Rinzler, hogy Buddha nem azt mondta a tanítványainak, hogy ezt meg ezt kell csinálnotok, hogy megvilágosodjatok, hanem hogy „gyertek, és tapasztaljátok meg ti magatok”. És ehhez ez a könyv pont ugyanolyan jó, mint sok másik, s mivel eléggé gyakorlatias, és elsősorban a nyugati nagyvárosi életvitelhez van szabva, sok olvasónak, akinek egy merő rohanás az élete, legyen bár tényleg fiatal vagy idősebb, biztosan jobban fog működni sok más hasonló könyvnél.

 

Persze Lodro sem tud mást mondani, mint hogy meg kell tanulni meditálni, megzabolázni az agyunkat, és aztán kinyitni a szívünket, előbb magunk, majd mindenki más felé, és így tovább. De olyan szépen és logikusan vezeti le mindezt, hogy biztos vagyok benne, hogy nagyon sokaknál működni fog. Már ha adnak egy esélyt (s hozzácsapnak egy jó adag türelmet és kitartást) a könyvben foglaltaknak, vagyis, ahogy Buddha javasolta, mennek és megtapasztalják ők maguk.

 

És a saját tapasztalat a lényeg, amit ebben a sajátos esetben az is megerősít, hogy több, mint sajnálatos módon a Shambhala vonal jelenlegi (illetve már leköszönt) vezetőjét, Sakyong Miphamot (Csögjam Trungpa fiát) több ízbeni szexuális visszaéléssel-bántalmazással vádolták meg. A botrány múlt nyáron robbant ki, évekkel korábbi események kapcsán, s mikor Lodro Rinzler bejelentette, hogy ezentúl nem lesz a Shambhala tanítója, elhagyja a szervezetet, kapott ő is egy vádat. Mármost, a fene se tudja, mi igaz ebből az egészből, tényleg erőszakoskodott-e valamikor egy hölggyel Lodro vagy sem, a saját ilyen-olyan oldalain ennek kapcsán semmilyen hivatalos közleményt nem találtam, de még elejtett utalást sem (ellenben láttam, hogy nyáron, de már a botrány kitörte után volt az esküvője), úgyhogy nem szeretnék ítélkezni.

 

Tény, hogy ocsmányul hangzik ez az ügy, és felvet számtalan kérdést hitelességről, arról, hogy hazug ember mondhat-e igazat, hogy ha valaki ezreknek segít, de emberi méltóságában csak egyet is megsért, akkor az érdemes-e megbocsátásra, további követésre, és így tovább. Annyi bizonyos, hogy az akár több ezer éves buddhista tanítások, filozófiák és gyakorlatok messze fölötte állnak holmi modern nyugati buddhista tanító emberi botlásainak vagy épp gyomorforgató vétkeinek, és emberek millióinak segítettek és segítenek ma is. Meggyőződésem, hogy pusztán az, ha kipróbáljuk a könyvben foglaltakat, segíteni fog rajtunk és egy cseppet a világon is. Az meg, hogy Lodro maga mennyire hiteles… hát, maradjunk annyiban, hogy nagyra nőtt egója elég sok tanítónak, mesternek van, meg hogy ne ítélj, hogy ne ítéltess, ahogy egy másik régi nagy tanító említette vala. Vagy, ha úgy tetszik: ha körülötted mindenki hülye, az még nem mentség arra, hogy te is az legyél.