Főkép

Ez az egyik legjobb Poirot történet, amihez eddig szerencsém volt, s köszönhetően a tévéfilmsorozatnak, olvasása közben végig David Suchet alakja és magyar hangja lebegett előttem. Nem hiszem, hogy egyhamar találnak erre a szerepre ennyire tökéletesen alkalmas színészt. De nem is ez a lényeg – jelenleg legalábbis –, hanem Agatha Christie 1953-ban íródott regénye.

Olvasás közben az első meglepetés akkor ért, amikor csupán a hetedik fejezeten bukkant fel a belga detektív – már kezdtem aggódni távolléte miatt. A második megrázkódtatást Hastings kapitány hiánya okozta. Annyira megszoktam már őket együtt, hogy a csekély szellemi képességekkel rendelkező segéd távolléte találgatásra késztett: talán szabadságra ment, vagy megint egy szépasszony társaságában múlatja az időt? Egy biztos, erre a kérdésre ezúttal nem kapunk választ.

A magyarított cím egyébként nem egészen pontos, hiszen az eredeti (After the Funeral) csupán a temetés utánra utal. Ettől függetlenül mégis van alapja az állításnak, de erről kicsit később. Richard Abernethie vagyonát – halála után – egyenlő részre kívánja felosztani, és ezt a tény végrendeletében egyértelműen le is írta. Amikor meghal, a rokonok összegyűlnek a temetésre és a végrendelet felolvasására. Az elhangzottakkal mindenki elégedett (ami érthető is, hiszen tekintélyes vagyonról van szó), kivéve Richard testvérét. Ekkor elhangzik az a kijelentés (egészen pontosan Cora Lansquenet szájából), amely szerint gyilkosság történt.

Ez a megjegyzés nem hagyja nyugodni a végrendeletet felolvasó ügyvédet (az elhunyt barátját). Gyanúja még inkább fokozódik, amikor másnap holtan találják Corát. Rövid kérdezősködés után az ügyvéd úgy dönt, szakértőt hív. Itt lép színre Poirot, aki szintén érdekesnek találja az ügyet, s a maga módján nyomozni kezd. Ez a nála már megszokott módon főként beszélgetésekből, valamint rendszeres étkezésekből és utazásokból áll. Az hamar kiderül, hogy minden érintettnek van valami takargatnivalója, de a valódi tettest nem is olyan egyszerű leleplezni.

Saját bevallása szerint Agatha Christie ebben a történetben a valóban megtörtént Lizzie Borden baltás családirtását és egy hasonlóképpen felderítetlen mérgezést vett alapul, hogy saját elképzelése szerint adjon rájuk magyarázatot – Poirot segítségével.

A Helikon Kiadó új fordításban adta ki a regényt, és azt kell mondjam, hogy a szöveg alaposan megváltozott. A történet maga persze nem, de majd minden mondat másként néz ki, mint ahogyan azt Kovács György 1958-as változatában megszokhattuk. Gy. Horváth László szövege gördülékenyebb és hitelesebb, mondom ezt úgy, hogy az angol eredetit nem olvastam. Christie rajongók mindenképpen olvassák el ezt is.

 

A szerző életrajza

Kapcsolódó írások:

Hadnagy Róbert-Molnár Gabriella: Agatha Christie krimikalauz
Agatha Christie képregények
Interjú Mathew Prichard-dal, Agatha Christie unokájával – 2010. november