Jim Butcher: Kísértő vész

A Delta Vision eddig kimondottan kényezteti Jim Butcher rajongóit, hiszen a második kötet után a harmadikat is meglepően hamar eljuttatták a magyar olvasókhoz; remélem a továbbiakban is megtartják ezt a remek szokásukat. Mindazzal együtt várom, hogy minél előbb megjelenhessen a következő rész, hogy azért ez bizony megterhelő volt. Már a Teliholdkór is bőven borús hangulatú kötet lett, de amikor olvastam, még nem is sejtettem, hogy ezt ilyen mértékben lehet tovább fokozni… A sötétség, a reménytelenség, a kínlódás, a kilátástalanság jellemezte a Kísértő vész hangulatát, de hát mi másra is számíthattunk, ha egyszer különösen kegyetlen szellemekkel kell megküzdeni?

Harry Dresden gyakorlatilag végig erőn felül teljesít, és ugyan akad több segítőtársa is, de mint minden hősnek, ezáltal az ő sebezhetősége is legalább ugyanannyira megnő. Hiszen a hozzá közelállók lesznek ellenségeinek elsődleges célpontjai, amikor el akarnak jutni hozzá, és hát ez a módszer félelmetesen hatékony, főleg egy olyan lelkiismeretes, őszinte és törődő jellemmel szemben, amilyen Harry is. Folyamatosan gondolnia kell mindenre és mindenkire, vigyázni arra, aki a figyelmeztetés és intés ellenére mégis a gonosz barlangjába merészkedik, miközben nem ártana az eredeti céljai felé is haladni, ha megoldásra akar jutni az adott helyzetben. És itt újra felbukkan az a fantasztikumban számomra még mindig szokatlan mértékű realitás, amit eddig is nagyon kedveltem a Dresden könyvekben, hogy bizony mindez egyszerűen nem sikerülhet mindig: nem lehet minden alkalommal mindenkire vigyázni, mindenkit megmenteni és közben a világot is megváltani.

Egy másik fontos jellemzője Harry Dresdennek, amiért még inkább kedvelem, az a gondolkodásmódja. Tisztában van vele, hogy amikor olyan erőkkel néz szembe, amiket esélye sincs erővel legyőzni, gondolkodnia kell. Gondolkodnia úgy, hogy az események sebessége szinte lehetetlenné teszi, hogy nyugodt körülmények között, nem épp az előző összecsapás után lábadozva félkábultan kelljen megfejtenie minden rejtélyt, hanem legkésőbb ott helyben, amikor már életek múlnak rajta. És bármennyire is hajtja az adrenalin, a kötelességtudat, a túlélés vagy éppen a mások megmentésének vágya, Harry Dresden nem nyerhet mindig. Mert elérkezik az a helyzet, amikor nem a kisebb meg a nagyobb rossz közül kell választani, hanem nincs miből választani. Amikor az elkeseredettség és a kilátástalanság olyan mértéket ölt, hogy még Harry sem tudja ép ésszel kezelni a helyzetet, de mégis cselekednie kell. Lehet tippelni, mennyire sülhet ez el jól...

De hiába temet maga alá a káosz embert és lényeket egyaránt, a regényfolyam világépítése továbbra is szigorú rendben folyik: minden új információ logikusan beépül az eddig megismert szabályok közé, megvannak az ok-okozati kapcsolatok, nincs olyan sosem, hogy valamit légből kapott, semmiből előhúzott megoldásnak érezhetnénk. Sőt, Dresden nyomozási módszerének egyik fontos eleme, hogyha valami nem illik bele a mágia szabályrendszerébe, akkor tudható, hogy a feltételezés téves, és valami más áll a háttérben – ehhez azért alaposan megtervezett háttérvilág szükségeltetik.

A Kísértő vész állandó versenyfutás az idővel, ahol ha egyszer valamit napnyugta előtt meg kell oldani, akkor simán megesik, hogy ez nem jön össze, mert egyszerűen emberileg lehetetlen adott idő alatt megoldani mindent, hiába volna egyszerűen muszáj a túléléshez – jó olyasmit olvasni, ahol ez az utóbbi nem elegendő a feloldáshoz. Az állandó pörgés (vagy inkább loholás) miatt nehezen tudnám meghatározni, vajon van-e csúcspontja a történetnek, talán nincs is igazán, mert a feszültség állandóan jelen van. 

Hiába szórakoztató irodalom, számomra lelkileg megterhelő volt ezt a szüntelen küzdelmet végigkövetni, és annyit talán elárulhatok, hogy a végkifejletet nézve nem számítok sok feloldásra a további kötetekben sem. Félreértés ne essék, mindezzel együtt kifejezetten tetszik, amit Butcher csinál, legfeljebb kisebb adagokban érdemes fogyasztani, és érdemes felkészülni rá (ha egyáltalán lehet), hogy az alkotó kíméletlenül bánik a hőseivel, és ez által az olvasóival is. Nagyon kíváncsi vagyok, vajon a következő kötetekben fogja-e ezt még tovább fokozni?