Főkép

Azokat a tudományos-ismeretterjesztő könyveket kedvelem a legjobban, amelyek túl tudnak lépni a szigorú, tényszerű adatközlésen, és a sorok közt megjelenik a könyv írójának személyisége; valamint azokat a köteteket, ahol a szerző túl mer lépni az ismeretterjesztésen, és az adott téma kapcsán megjelenik a saját véleménye, esetleg fejtegetései is.

Max Tegmark Élet 3.0-ája pedig pontosan ilyen könyv.

 

Mit jelent a cím: Élet 3.0? Ez egyfajta csoportosítás, amely az életformákat háromféle szintre osztja a fejlettségi szintjüktől függően. Az Élet 1.0. az egyszerű biológiai létforma, amely képes sokszorozódni, de nem képes élete során újratervezni sem a hardverét, sem a szoftverét. Az Élet 2.0 (ilyen az ember is) a szoftvere nagy részét képes újratervezni, képesek vagyunk összetett készségeket elsajátítani (legyen az nyelv, szakma vagy egy sportág), és alapjaiban tudjuk változtatni többek közt a céljainkat is. Az Élet 3.0, amely jelenleg még nem létezik a Földön, a szoftvere mellett a hardverét is újra tudja tervezni, ahelyett, hogy megvárná, míg a biológiai evolúció során, nemzedékek alatt fokozatosan fejlődne tovább.

 

Tegmark következetesen végigveszi a mesterséges intelligenciáig vezető utat, megkísérel pontos definíciót adni arra, hogy mi is az intelligencia, milyen tanulási módozatok merülnek fel az MI-k kapcsán, hol tart most az MI-kutatás, milyen áttörések történtek a közelmúltban. Gondoljunk akár az AlphaGora, amely már könnyedén legyőzi a világ legjobb go-játékosait, egyszerre mutatva kreativitást és intuíciót azzal, hogy több évezredes emberi tapasztalat során kialakult alapvető stratégiákkal szembemenve újfajta, győzelemhez vezető lépéseket alkalmazott. Tegmark megmutatja, hogy mely területeken működhet az automatizáció, és mely szakmákat veszélyeztetik az MI-k, illetve milyen új szakmák lehetnek születőben a jövőben.

 

Itt azonban nem áll meg, átlépünk a futurológia ingoványos birodalmába, amely számomra az ehhez hasonló könyveknek a legizgalmasabb része. Tegmark felteszi azt a kérdés, hogy mi történhet, ha képesek leszünk létrehozni egy emberi intelligenciával rendelkező MI-t, és ez egy rendkívül szórakoztató rész arról, hogy a közeli és távoli jövőben mi történhet, milyen lehet az emberfeletti intelligenciával való együttélés, milyen hibrid társadalmi rendszerek alakulhatnak ki, legyenek azok utópiák, diktatúrák, ráadásul ezeknek végigelemzi az előnyeit és árnyoldalait is.

 

Az látszik, hogy Tegmark nagyon szeretne hinni a „humánus”, az embereket nem kipusztító, eltörlő, leigázó szuperintelligenciákban, de azt gondolom, ezzel nincs egyedül.

 

Aztán pedig még messzebbre merészkedünk, az univerzumot meghódító szuperintelligens lények birodalmába. Rendkívül szórakoztató, ahogy Tegmark néha szemtelen eleganciával tolja az olvasó képébe az egóját, például amikor mintegy mellékesen elmeséli, hogy egy partin, amit Elon Musk és akkori felesége szerveztek, összefutott Larry Page-gel, a Google egyik alapító-tulajdonosával, és arról beszélgettek, hogy milyen trágár dolgok iránt érdeklődnek a gyerekeik, majd arról kezdtek el beszélgetni, hogy a gépek vajon szükségszerűen tudatra ébrednek-e. Később pedig Page és Musk heves vitába bocsátkozott az MI-k jövőjéről, és arról, hogy mit kellene tenni.

 

Az Élet 3.0 egyfajta keretként egy fiktív történetben meséli el, ahogy egy kitalált technológista csoport létrehozza az első MI-t, viszont ez bármennyire is jó ötlet, mégis a legkevésbé sikerült része a könyvnek: sci-fi novellának nem elég izgalmas, gondolatkísérletnek pedig nem elég érdekes. A kötet utolsó fejezetei sajnos kevésbé olvasmányosak, mint a korábbiak, ugyanis túlságosan elméletiek, és a milliárd éves távlatok után az MI-biztonságtechnikai felvetések számomra inkább száraznak és nem oda illő fejezeteknek tűntek.

 

Ennek ellenére az Élet 3.0 egy igényes és tartalmas ismeretterjesztő könyv az MI-k és az általuk elérhető jövő iránt érdeklődőknek, a magyar kiadás pedig a HVG Kiadónak köszönhetően ismét nagyon alapos és igényes.