Mit várunk a 26. Szigeten?

Hamarosan indul az idei, immár 26. Sziget Fesztivál. Nem tudom, másnak ez mit jelent, páran talán érdeklődnek, páran talán fújolnak, páran talán rajongók, mindenesetre mi továbbra is lelkesen várjuk ezt az augusztusi hetet. Kendrick Lamar, Gorillaz, Lana Del Rey, Mumford & Sons, Dua Lipa, Kygo, Arctic Monkeys... hónapok óta látjuk a line up leghíresebb részét, de vajon mi lesz még rajtuk kívül?

 

Fesztiválra a zene miatt megyünk – írhatnánk reflexszerűen, ha most lenne az első Szigetünk, de erről természetesen szó sincs. Kulturális programok egész garmadája vár minden látogatót, az operától kezdve a cirkuszig, mégis, úgy gondoljuk, a legtöbb fesztiválozóban ezek csak a „jóleső” pluszt adják, és a központban a zene áll: hogy olyan zenekarokat láthassunk, akikért rajongunk.

 

Az ekultura.hu szerkesztőségével immár sokadik éve rendszeresen kinézünk, évről évre próbálunk valamit átadni az élményből, próbáljuk bemutatni mindazt a gazdagságot, amit a Sziget képvisel. Mezei Attila és Galgóczi Tamás ezúttal olyan koncerteket ajánl, amelyek talán nem szerepelnek óriásplakátokon, de azért nagyon megéri majd őket megnézni.

 

szerda, augusztus 8.

 

Rage Against The Machine Tribute by Subscribe (H) – Budapest Park Tribute Színpad by Dorko

A „bemelegítő napon” mi másra is lehetne zúzni/ugrabugrálni egy kicsit, mint a Subscribe által prezentált RATM nótákra. 2 hete a FEZEN-en nem kíméltek minket, remélem most sem fognak. (MA)

 

 

csütörtök, augusztus 9.

 

Seasick Steve (USA) – Mastercard Színpad by A38

Kb. 3-4 éve várok arra, hogy végre valamelyik koncertszervező elhozza Magyarországra ezt a szerintem fenomenális blues zenészt. Nem tudom mi tartott ennyi ideig, de a lényeg, hogy Seasick itt lesz. Nagyjából úgy készülök rá, ahogyan azt a Bëlga is megénekelte: „… Ez lesz életem koncertje…” (MA)

 

 

Zuboly (H) – Világzenei Színpad

Töredelmesen bevallom, hogy évek óta nem láttam/hallottam őket. Azt hiszem épp itt az ideje, hogy ezt a különleges, saját maguk által Broken Etnónak nevezett, zenét újra magamba szívni. (MA)

 

 

Meszecsinka (H) – Világzenei Színpad

Ez valóban az a koncert lesz, ami megalapozza az egész hét hangulatát, kivált ha első ízben találkozik az együttessel az ember. Nekem ilyen volt az első élményem:

„Ez a koncert olyan volt, mintha egy papnőt néznék, aki miközben zenei kísérettel templomi szertartást végez, nem mellékesen megvillantja nekünk az örök nőt, aki pár visszafogott mozdulattal (mozdul a csípő, lebeg a kéz) képes bármely férfiembert elbűvölni. Táncától az összes rejtői légiós kocsmában kitörne a verekedés, eldöntendő, kinek legyen joga nézni Oláh Annamarit.”

Másnak meg ez:

„És amit ezek együtt, négyen összemuzsikálnak, az az élő, valóságos bizonyítéka annak, hogy létezik mágia. Vad, zabolátlan sokszor, és ésszel nem is követhető, mert akkor működik, ha átadod magad neki, és lehet, hogy ez félelmetesnek tűnik, de amikor benne vagy a zene örvényében, amikor elkap a transz, akkor az gyógyít, attól megtisztulsz, abból úgy jössz ki, hogy mosolyogsz.”

Szóval mindenképpen nézze meg őket aki teheti. (GT)

 

 

Sexy Zebras (E) – Európa Színpad presented by Ibis

Ha nem „indí” gitárzenét akarsz, akkor túrj végig mindent és ha szerencséd van találsz olyan koncertet (jelen esetben rock), ahol nem azt hallod, ami a csapból is folyik, ha gitárról van szó. Agyeldobást és zúzdát vizionálok. (MA)

 

 

péntek, augusztus 10.

 

Warsaw Village Band (PL) – Világzenei Színpad

Őket még nem láttam élőben, és az eddigi munkásságukból is csak pár számot ismerek, de ez alapján úgy gondolom érdemes rájuk szánni a péntek délután egy részét. A rendszeres Szigetre járók már találkozhattak velük. (GT)

 

 

Les Negresses Vertes (F) – Világzenei Színpad

Igaz, hogy ez már nem az a felállás, amivel annak idején, a ’90-es években berobbantak a köztudatba és világsikert értek el, de ettől függetlenül kihagyhatatlannak gondolom. A világzene és az alter rock egyesítéséből indultak, az idők folyamán azért ez egy kicsit változott. (MA)

 

 

szombat, augusztus 11.

 

The Living End (AUS) – Mastercard Színpad by A38

Punk rock. Ha nem tudod mi az, gyere és nézd meg! Ha tudod és bejön, akkor meg azért, mert ugyanekkor nem lesz más punk rock zenekar a Szigeten. (MA)

 

 

Hartyga (RU) – Világzenei Színpad

Számomra ez az egyik legerősebb nap, köszönhetően annak, hogy végre nálunk is fellép a szibériai Hartyga (sólyom) együttes. Az utolsó lemezükről ezt írtam:

„...ez egy különleges album, mivel a szokásos torokéneklésnél jóval többet nyújt, a rockzenéről pedig újfent bebizonyosodott, ihletett kezekben nagyon jól megfér a népzenével, hogy közösen világzenévé váljanak.” Remek koncertet várok tőlük. (GT)

 

 

LaBrassBanda (D) – Világzenei Színpad

Agyament német csapat, bazi jó zenével. Ugribugri, táncitánci, jó hangulat garantált. És igen, ők már felléptek a Szigeten, szóval valószínű a szervezőknek is bejönnek, hiszen visszahívták őket. (MA)

 

 

Canzoniere Grecanico Salentino (I) – Világzenei Színpad

Aki a pizzicát szereti, rossz ember nem lehet, aki pedig ilyen zenét játszik, azt muszáj megnézni, kivált, hogy élvezetes módon keverik a hagyományokat a nyugati stílusokkal. Ja, és már ők is jártak korábban a Szigeten. (GT)

 

 

vasárnap, augusztus 12.

 

Slaves (UK) – Mastercard Színpad by A38

Az dicséretes, hogy ha metal nem is, valami rock azért van ezen a Szigeten. Azt már kevésbé értem, hogy miért késő délután, nem pedig este, de ez már legyen az én bajom. Minden esetre a Slaves legalább ott tudom majd folytatni, ahol előző nap a The Living Enddel abbahagytam. (MA)

 

 

Värttinä (FIN) – Világzenei Színpad

Egyszerűen bámulatos, amit csinálnak, énekükből úgy árad az energia, hogy jobbára elfedi azt a technikai tudást, amivel ezeket a látszólag egyszerű, helyenként azonban kifejezetten sokrétű dalokat előadják. Aki lemaradt a tavaly decemberi MüPás koncertről, az most kárpótolhatja magát. Kedvcsinálónak itt egy yoik videó az utolsó lemezről: (GT)

 

 

Transglobal Underground feat. Natacha Atlas (UK) – Világzenei Színpad

Szintem minden „szigetes” Transglobal Underground és Natacha Atlas koncerten ott voltam. A mostani közös fellépés azt hiszem, hogy igazi kuriózum lesz a számomra, hiszen két világsztárról van szó. (MA)

 

 

Szikra (H) – Világzenei Színpad

Újabb hiánypótló koncert, mert akik lemaradtak a tavaly októberi fellépésről, azok most bepótolhatják az élményt, amit a Amsterdam Klezmer Band & Söndörgő közös produkciója nyújt. A lemezükről ezt írtam: „Valamelyik muzsikus zenei tűzijátékként jellemezte az elkészült anyagot, és ebben egyetértek vele, illetve még annyival kiegészítem, hogy a stúdióban uralkodó öröm átjön a felvételen, ez tényleg mosolygós muzsika, ami nem csak talpalávalóként, hanem hallgatnivalóként is megállja a helyét.” (GT)

 

 

hétfő, augusztus 13.

 

Kries (CRO) – Világzenei Színpad

Szombat mellett ez a nap a legerősebb, köszönhetően a Mojmir Novaković vezette együttesnek. Legutóbbi, Selo Na Okuke című albumuk az első szám után kedvencemmé vált. Végh Andor dudájának köszönhetően olyan érzésem van, mintha egy hagyományos balkáni dalt hallanék, azonban ez már a kezdeteknél megdől, hiszen Erol Zejnilović elektromos gitárja egy teljesen más közegbe helyezi a muzsikát. A ritmusszekció és a gitár ismétlődő játéka éles ellentétben van a dudával és az énekkel, viszont ettől egyfajta himnikus, hipnotikus hatást érnek el. Őket élőben is látni kell. (GT)

 

 

Kettcar (D) – Európa Színpad presented by Ibis

Maradunk a rock vonalon, ami ugyan vékony errefelé, de hát ez van. Az előzetesek alapján ez a német banda sem fog csalódást okozni, attól függetlenül, hogy valószínűleg lágyabb hangvételt ütnek meg, mint a többiek az előző napokban. (MA)

 

 

Griot Blues (MLI/USA) – Világzenei Színpad

Mighty Mo Rodgers & Baba Sissoko közös muzsikáját úgy lehet röviden bemutatni, hogy az amerikai blues visszamegy Afrikába, ahonnan megújulva lép elénk. Nem csak arról van szó, hogy az afrikai hangszerek gazdagítják a hangzást, hanem ottani ritmusok, dallamok, s nem utolsó sorban a griot történetmesélés módosítja az egyébként fekete gyökerekkel rendelkező bluest. (GT)

 

 

kedd, augusztus 14.

 

Hora de Joglar (E) – Világzenei Színpad

Vidám, már-már popos spanyol cucc. Elsőre (és másodikra is) szimpatikusnak tűnik az a könnyedség és lazaság, amit sugároznak muzsikájukkal. (MA)

 

 

Ifriqiyya Electrique (TUN/F) – Világzenei Színpad

Négy énekes – ez garancia az ének hangsúlyosságára, bár inkább kántálásként vannak jelen, és valóban nem a földtől elrugaszkodott értelmezés mindezt a hip-hop szövegeléssel rokonítani, csak a mondanivalóban fontos szerepet tölt be a vallás. A másik meghatározó elem a ritmusszekció, mi több időnként ez a legfontosabb, hiszen ez készteti a hallgatót arra, hogy mozogjon, táncoljon, ugráljon, nem sémák alapján, hanem ösztönösen, zsigerből, ahogyan a révülés vezeti a testet. Meglepő módon az eddig felsoroltakhoz nagyon jól illik az elektromos gitár és az elektronika – az eddig felsoroltak így együtt garantálják a transzközeli állapotot, a korábban ismeretlen élményt, a zene oly mérvű újragondolását, amire egyetlen avantgárd vagy indie banda sem képes, mert hiányzik belőlük az egyszerűség, a természetesség, és mert teljesen másként látják a kezdő és végpontot.

Ez egyértelműen kötelező látnivaló. (GT)

 

 

Müller Péter Sziámi AndFriends (H) – Petőfi Rádió – Telekom VOLT Fesztivál Színpad

Mivel nincs Tudósok (mér’ nincs?) és az elmúlt pár hónapban volt szerencsém több alkalommal is meghallgatni az együttest, úgy döntöttem, hogy őket most is megtekintem. Bár az új, vagy pár éve készült nótákkal még most sem tudok azonosulni, azt azért nem tagadhatom, hogy a Sziámi, a Kontrol, az URH vagy az Európa Kiadó dalai mind a mai napig lázba hoznak. És ezekből lesz rendesen ezen a koncerten is. (MA)

 

 

Baba Zula (TR) – Világzenei Színpad

A Sziget méltó zárásaként lép fel a török együttes. Tavalyi koncertjükről ezt írtam: „...a zenészek, akik nem önmaguknak, öncélúan játszanak, hanem csupán azt akarják, hogy hallgasd a zenéjüket, és ezáltal másként lásd a világot, egyszerűen érezd magad másként. Az elképzelésem nem feltétlenül egyezik meg a hivatalos verzióval, de ezen az estén így éltem meg.

A zene legalább hatvan százaléka szólókból, ismétlődésekből és improvizációból állt, egészen másként fogták fel a zenét, mint ahogyan a muzsikusok szokták általában. Nem a dallam volt a lényeg, visszamentek az akkordok és hangok szintjére – ez utóbbiak már alapban furák, mivel nem sűrűn hallunk errefelé elektromos sazt (más néven baglama) vagy udot (arab lant), amiket kiegészítettek elektronikus effektekkel. A koncertezéssel eltöltött húsz év is érződött a produkción, no meg az alternatív szemlélet, ami esetünkben a másságot jelenti.”

Ezen az estén sem várok ennél kevesebbet tőlük. (GT)