Főkép

Mindenkinek kell egy hobbi. A norvég Bjørn Berge (az építész, nem az azonos nevű gitáros) hobbija a bélyeggyűjtés. És minden gyűjtő tudja, hogy egy-egy gyűjteménynek megvannak a maga különleges darabjai. Jelen esetben olyan bélyegek, amelyeket ma már nem létező országokban adtak ki – innen támadt a szerző ötlete, hogy akár utána is járhat ezeknek az országoknak, és összegyűjtheti a rövid történetüket egy kötetben. Így született meg az Eltűnt országok nyomában, ami idén jelent meg a Cser kiadónál.

 

Ez a könyv pont az olyanoknak készült, mint én. Aki érdeklődik a történelem, különösen annak furcsa mellékvágányai iránt, de nincs energiája beleásnia magát több kötetes, hosszú és részletes történeti munkákba. Aki szereti, ha az apró érdekességek segítségével képet kaphat a nagyobb eseményekről, egy-egy időszak politikai, gazdasági, társadalmi vagy kulturális helyzetéről. Ráadásul ezt egy nagyon szép kiállítású kötetben kapjuk kézhez, amiben röviden szó esik minden ilyen országról 1840-től 1970-ig. Ugyanakkor ne lepődjünk meg: a szerző kifejezetten tágan értelmezi az „ország” fogalmát: ugyanúgy találunk itt gyarmatokat, kvázi-önálló tartományokat és bonyolult jogi státuszú városokat, mint kalandorok által alapított királyságokat, a történelem vákuumában létrejött országokat vagy szakadár köztársaságokat. De ez nem is baj, hiszen Berge bélyeggyűjtő, nem pedig szigorú szemű történész.

 

Éppen ezért például nála sokkal fontosabb, hogy arról beszéljen, milyen emberek éltek ezekben az országokban, milyen volt a környezet, vagy éppen hogy vált híressé – vagy hírhedté – egy-egy hely. Nem tesz különbséget az országok között, legyen szó évszázadokig fennállóakról vagy csak pár hónapig létezőkről, élelmes kereskedők által „összegründolt” kis államokról vagy nagy múltú indiai rádzsák királyságáról. Viszont arra is ügyelt, hogy ugyanannyira legyen érdekes minden állam története. Színes történetek, úti leírások, regényrészletek, versek, sőt, receptek segítenek abban, hogy jobban magunk elé képzeljük ezeket a ma már csak a történelemkönyvek lapjain létező országokat és lakóikat. És hát ott vannak a bélyegek, minden kor, minden állam, minden uralkodó, elnök, diktátor, közösség lényegének lenyomata. Ahogy Berge mondja, egy-egy bélyeg tökéletesen bemutatja, milyennek látta – vagy akarta láttatni magát – egy ország és annak lakói. Bátrak és erősek, mint egy tigris? Vagy a békét hirdetik, még ha csak látszólag is, mint egy fehér madár? Netán egyszerű kereskedők, gőzhajóval a bélyegükön, vagy gazdag és prosperáló nemzet, valamilyen, a régi múlt dicsőségére emlékeztető bélyeggel? Meg kell hagyni, az ember nem gondolt bele, mennyi mindent elárulhatnak ezek a kis képek.

 

Ami pedig az országokat illeti, az ismerősen csengő helyek, mint Trieszt, Gdansk (korábban Danzig), Mandzsukuo vagy Panama mellett olyan különös, ismeretlen államokba is elkalauzol minket a könyv, mint Sedang, Tannu Tuva vagy Felső-Jáfi. A háttérben pedig ott figyelnek a nagy történelmi események, az I. és II. világháború, az oroszországi forradalom, Mussolini és Hitler hatalomra jutása, az Egyesült Államok felemelkedése, a Brit Birodalom tündöklése, a rabszolgaság története, az afrikai gyarmati rendszer felbomlása, a Távol-Kelet kifosztása. Álmok és remények megvalósulása és semmivé válása. Sötét események, sorsfordító pillanatok vagy éppen humoros, de esetekben akár rémisztő és őrült mozzanatok tarkítják ezeknek az országoknak a történetét, mi, olvasók pedig ennek a könyvnek az oldalain, mint apró ablakokon, pillantunk be a múltjukba.

 

Megismerjük például a bátor, a náci megszállókkal hősiesen dacoló bélyegkészítőt – aki annyira furfangos volt, hogy valószínű egy németnek sem tűnt fel a „titkos háborúja”. Bepillantást nyerhetünk, hogyan próbáltak borsot törni egy déli-sarki sziget birtoklásáért egymás orra alá a nagyhatalmak, néha kifejezetten gyerekes módon. Vagy ott van az indiai Alvar uralkodója, aki, hogy megbüntesse az európai autókereskedőket, luxusjárműveket használt kukásautóként. De a néhol humoros történetek mellett azért aljas vagy zseniális politikai húzásokról is olvashatunk, például hogy sikerült a bolsevikoknak két legyet ütniük egy csapásra a Távol-Keleti Köztársaság „megalapításával”. És mindemellett azt is megtudhatjuk, mekkora hatással volt az amerikai irodalomra Tanger bűnös városa, vagy, hogy éppen mit keresett a költő Arthur Rimbaud Afrika egy eldugott szegletében.

 

Csak ismételni tudom magamat: akit érdekel a történelem, annak is a különös, nem annyira ismert oldala, az mindenképpen olvassa el az Eltűnt országok nyomábant.