Főkép

Csordultig telik a Müpa a CAFe Budapest, a kortárs művészetek fesztiválja egyik kiemelkedő eseményén, Avishai Cohen koncertjének estéjén, aki csak néhány nappal korábban megjelent új albuma, az 1970 turnéján látogatott el hozzánk. Maga az előadás mégsem annyira ezt a megjelenést volt hivatott promotálni, hanem egyszerűen csak a közös muzsikálás élményét, amelyet olyan nagyszerű, számomra eddig ismeretlen társakkal teremtett meg Cohen, mint Omri Mor zongorán és szintetizátoron, valamint Noam David dobokon.

 

Az előadás váza egy jól ismert struktúrára épült: néhány rövidebb szerkezetű Cohen-darab, néhány kompozíció a társaktól, és mindennek végén az elmaradhatatlan „Seven Seas”, a „Remembering” és az argentin örökzöld, az „Alfonsina y el Mar”, amelyet most a megszokottól eltérően – amikor Cohen önmagát kíséri nagybőgővel – zongorakísérettel és egy szál mikrofonnal adott elő a művész, hogy a ráadásban aztán az új CD-ről is előkerüljön egy dal, a „Vamonos Pa’l Monte”, amelynek során Cohen mindenkit táncra hív. Ez utóbbi most nem sikerült, szemben egy korábbi koncertjével, szintén a Müpában – ez a harmadik alkalom, hogy itt megfordult –, amikor a „Shalom Aleichem” előadásával még egy mozgássérült férfi is táncra perdült és lóbálta a mankóját előttünk.

 

A katarzis ilyen típusú manifesztációjának hiánya azonban cseppet sem jelentette azt ezen az estén, hogy a koncert egészében ne lett volna katartikus. Cohen dinamizmusa, szűnni nem akaró, folytonosan áradó energiái lépésről lépésre, már a harmadik témára felvillanyozzák a termet, a rövid, szinte riff-szerű, sokszor igen repetitív és egymásra hasonlító kompozíciók lüktetéseivel. Cohen egy rendkívül ritmusközpontú bőgős, aki mind a harmóniákat, mind a dallamokat a darabok pulzusai felől közelíti meg, és személyiségén túl játéka is az egyik ámulatból ejt minket a másikba.

 

Amikor Thad Jones „A Child is Born” kompozícióját adják elő egy 6/8-ados felgyorsított ritmusra elrendezve, Cohen finom szólója mindent visz, hogy egy következő témában érdes vonóhasználatával bolondítson meg mindenkit, majd a basszusgitárján mutassa be kimeríthetetlen virtuozitását és mindezt rendkívül ízlésesen, anélkül, hogy a basszus virtuózok körében kedvelt ’thumb-technique’-t akár csak egyszer is alkalmazná, ezzel is mintegy jelezvén, hogy muzsika mindennél fontosabb. És a trió csak úgy úszik egymás ötleteiben, Mor a szintetizátoron pásztorsípra emlékeztető hangszínnel és az autentikus hangolásbeállítással, valamint mesterien alkalmazott, virtuóz kromatikus-skála-tengereivel témáról témára színezi át a zene hangulatait, parázslik a színpad és mi együtt izzunk a muzsikusokkal.

 

Ismét egy nagyszerű estével gazdagított minket Avishai Cohen előadása, idén egy nagyszerű fesztivál részeként.

 

Előadók:

Avishai Cohen – ének, bőgő

Omri Mor – zongora, szintetizátor

Noam David – dobok