Főkép

Amikor idén év elején végül bekövetkezett a régóta várt könyvpiaci átrendeződés, mindenki azt leste, vajon milyen következményekkel jár az Alexandra-hálózat kiesése, kikhez kerülnek a boltok, mi lesz a csoportba tartozó kiadókkal, szerzőkkel. Nos, hónapokkal később a helyzet rendeződni látszik, bár számos, a háttérben lévő fejleményről még nincs hivatalos infónk. De ami ezúttal érdekes, és ami számomra a legmeglepőbb változást jelenti, az az Agatha Christie-kiadás jogainak új kiadóhoz kerülése. Olvasói szemmel nézve az Európa Könyvkiadó hatalmas munkát végzett: egységesítette a korábban futó különféle formátumokat, minőségi fordításokra cserélte le a előző, időnként kifejezetten vitatható minőségű magyarításokat, s végül, de nem utolsó sorban, mindent kiadott, nem csak az üzletileg kifizetődő címeket. Úgy gondolom minden Christie-rajongó nagyon sokat köszönhet a sorozatszerkesztő Katona Ágnesnek.

 

Idén nyártól azonban mindez már a múlté, hiszen a jövőben a Helikon égisze alatt jelennek meg Agatha Christie könyvei. Ez új formátumot – keménytábla helyett puhát és eltérő méretet – jelent, amitől, azt hiszem, első sorban a gyűjtők kaptak idegbajt, hiszen hogy néz ki így a sorozat a polcon. További változást jelent, hogy az ígéretek szerint a jövőben évente két alkalommal, öt-öt kötet kerül a boltokba. Mivel tapasztalatom szerint az AC-rajongók száma nem csökken az országban, valószínűleg üzleti kockázatot nem igazán jelent az életmű gondozása, így jó eséllyel, aki elég kitartó, az pár év alatt begyűjtheti az életművet az új formátumban. Bár nem végeztem alapos összehasonlítást, első ránézésre úgy tűnik, megtartották A ferde ház utolsó fordítását.

 

További információként érdemes megnézni az alábbi videót:

 

Mindezen felvezetés után pedig jöhet az ajánló:

 

Az mindenképpen dicséretes, hogy a Helikon nemcsak a slágercímekkel, hanem az életmű kevésbé ismert darabjaival is foglalkozik. Az ugyan kijelenthető, hogy ez a kötet nem olyan közismert, mint a Tíz kicsi néger, a Halál a Níluson vagy a Gyilkosság az Orient expresszen, de talán most változik a hazai megítélése, lévén kicsit kilóg a többi Agatha Christie-sztori közül. Hiányosságként legfeljebb azt lehet A ferde ház szemére vetni, hogy Poirot és Miss Marple hiányzik a szereposztásból.

Helyettük az ügyeletes szerelmes férfi (Charles Hayward) igyekszik kedvese megnyugtatása végett leleplezni a pénzügyi zseni nagyapa gyilkosát. Márpedig, mint tudjuk, egy szerelmes pasi csodákra képes, kivált ha fiatal, és az apukája fejes a Scotland Yardon. Fura történet, mivel Christie-től szokatlan módon a hangsúly nem a nyomozáson van, hanem a szereplőkön.
Történt ugyanis, hogy a krimi királynője kitalált egy családot (s nála ez többnyire többgenerációs nagycsaládot jelent), akinek tagjai összezárva élik az életüket, s ez bizony számos lelki torzulást eredményez közöttük. A legbizarrabb mégis a családtagok összetartása és egymás iránti ellenszenve, ami alaposan megnehezíti a beilleszkedéssel kísérletező vőlegényjelölt dolgát.

Ifjú Rómeónk (akit mint már említettem, Charles-nak hívnak) korántsem hivatásos detektív, s ez bizony meg is látszik a ténykedésén. Állítom, az olvasó sokkal előbb rájön bizonyos összefüggésekre, mint ő. Teljesen helyénvalónak érzem az egyik szereplő megállapítását, aki nemes egyszerűséggel Watson doktornak titulálja – márpedig Sherlock Holmes közismert barátja és segédje nem a helyes kombinatív képességeiről híres. Mint mondtam, fura történet, érzésem szerint eléggé kilóg az életmű többi darabja közül, ám Christie nagyon büszke volt erre a könyvre. Amit teljes mértékben megértek, hiszen miközben a történet megmarad „egyszerű” kriminek, egy kicsit túl is lép a műfaj keretein. Érdekesség: a cím ugyanúgy egy gyerekversből származik, akárcsak az Öt kismalac vagy a Tíz kicsi néger esetében. További érdekesség, hogy a címben szereplő ház valóban létezett, gyakorlatilag ebben élt az ifjú Agatha Christie első férjével, és nem ez az egyetlen alkalom, amikor beleírta valamelyik regényébe.
 

A szerző életrajza

Kapcsolódó írások:

Hadnagy Róbert-Molnár Gabriella: Agatha Christie krimikalauz
Agatha Christie képregények
Interjú Mathew Prichard-dal, Agatha Christie unokájával – 2010. november