Főkép

Az utóbbi időkben nagyon megszaporodtak idehaza a Magyar Faluról szóló könyvek, melyekben közös, hogy szinte egymásra licitálva, és szörnyűbbnél szörnyűbb dolgokat középpontba állítva próbálják bemutatni a Magyar Falu képét (említhetném Borbély Szilárd Nincstelenek és Háy János Napra jutni című regényét, vagy – a humort leszámítva ugyanide tartozó – Milbacher-kötetet, a Szűz Mária jegyesét). Amikor kezembe akadt Radu Ţuculescu regénye, az Öregmama történetei, arra gondoltam, hogy ez a tendencia ezek szerint a kortárs román irodalomban is divat. De, mint utólag látom, tévedtem: ebben a regényben sokkal inkább dominál a humor és a fantázia, mint a borzalmak és szegénység kendőzetlen bemutatása.

 

A könyv középpontjában természetesen Öregmama, a 90 éves néni áll, aki magányosan éldegél kalotaszegi falucskájában, jobb híján naphosszat klasszikus szerzőket olvas, és  életét unokája, valamint az ő párjának rendszeres felbukkanása színesíti. Amikor ők megjelennek, végre van hallgatósága, és tud mesélni, mesélni és mesélni – végeérhetetlenül. A történetünk, vagy inkább történeteink egyetlen helyen (a faluban), de számtalan időben játszódnak, és olyan csapongóak, szertetartók, majd hirtelen újra összeérők, mint egy tipikus nagyanyó meséi. Bár a jelenben ez a kis falu a kihalás felé tart (a legfiatalabb lakosa is elmúlt hatvan), de az elmúlt majd egy évszázad során megtörtént itt minden, ami megtörténhet.

 

Ţuculescu olyan igazi, hamisítatlan pletykaáradatot zúdít ránk, amelyből szemezgetve mindenki megtalálhatja a neki tetszőt, és nem kell törődnünk különösebben az összefüggésekkel, az ok-okozattal vagy az időrenddel, hisz ez az Öregmamát sem érdekli. Van itt minden, mint a vurstliban: szerelem, féltékenység, kaland, érzelmek, halál – de olyan dolgok is, amelyeket nem feltétlenül várnánk egy öregasszonytól: ilyen a szex és erőszak kimeríthetetlennek tűnő témaköre. A történeteket olvasva úgy tűnik, hogy ezt a kis kalotaszegi falut főleg a szerelem, az erotika és a szex mozgatja. És ha még azt is megemlítem, hogy ezekbe a mesékbe beszüremlik az Öregmama által olvasott klasszikus irodalom is (említhetném Bulgakovot vagy éppen Gogolt), sejthető, hogy egy nagyon gazdag és élvezetes regénnyel van dolgunk, aminek ráadásul van némi valóságalapja is, hisz a szerző feleségének magyar nagymamájától hallott dolgok alapján írta meg ezt a vaskos könyvet.

 

Az Öregmama történetei tökéletesen illeszkedik a Tarandus Kiadó által megjelentetett könyvek sorába, hisz ez is egy olyan regény, ami egyszerre élvezetes és lebilincselő olvasmány, amit élvezhetnek a könnyedebb műfajok kedvelői, de van olyan fajsúlyos, hogy több legyen, mint egy szimpla lektűr, így a komolyabb regények kedvelőinek is ajánlható.