Főkép

Akik követik a magyar történelmi regény szerzők munkásságát, bizonyára hallották már Marcellus Mihály nevét. Az Isten lehettél volna immár a hatodik regény, amely a Pannonia Romanum sorozatban megjelenik, igaz, ettől függetlenül önállóan is olvasható kötet, nem feltétlenül szükséges a megelőző részek ismerete. Időrendben követi Az utolsó háború történetét, ami a Marcus Aureliusról szóló három kötetes egység zárókötete volt. Marcus Aurelius halála után utódja, Commodus kerül a trónra, hogy a nagy előd által számára kijelölt úton folytassa a megkezdett munkát, legfőképpen a germán törzsekkel szemben vívott háborút Pannónia kies vidékén. Ez így lehetne egy egyszerű folytatása a megkezdett történelmi kalandregény folyamnak, de korántsem erről van szó: Marcellus nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint hogy megfejtse Commodus valódi személyiségének alakulását.

 

Miért is olyan érdekes Commodus? Bizonyára sokan látták a nagysikerű Gladiátor című filmet, innen ismerős lehet a beteges szórakozásokat űző, őrült uralkodó, aki kedvét lelte az oktalan vérengzésben, a mindenféle testi örömökben és környezetének sanyargatásában. A tavalyi Olvasás Éjszakáján hallottam a szerzőt mesélni az akkor még megjelenés előtt álló regényről, amely megmutatja milyen is lehetett valójában Commodus a filmben ábrázolt alakhoz képest – nem véletlenül lett a mű alcíme „A valódi Commodus”. Mivel annak idején nagyon szerettem a filmet, és éppen Commodus volt a kedvenc szereplőm (már ha lehet ezt így mondani), kíváncsivá tett, hogy vajon egy filmre optimalizált, esetlegesen eltúlzott karakterhez képest a fellelhető történelmi dokumentumok alapján milyen képet kaphatunk a császárról.

 

Nem is kellet csalódnom, uralkodásának első másfél évét felölelő cselekmény meglehetősen másodlagos szerepet kapott, a hangsúly Commodus személyiségén, jellemén és annak alakulásán van – a leírt események is mind csak a bemutatáshoz nélkülözhetetlen elemekként jelennek meg. Felváltva olvashatjuk Commodus és közvetlen környezete szemszögéből a történteket, ráadásul a legtöbb ezek közül létező személy volt, mi több, némelyikük Marcellus korábbi regényeiben is szerepet kapott már. Érdekes megfigyelni, melyik szemlélő számára mikor érkezik el az a pont, ahol már nem képes tovább bizakodva tekinteni Commodusra, mikor nem tud többé hinni abban, hogy a fiúból trónra érdemes férfi fog válni.

 

A Commodusról kialakított kép leginkább ott siklott el, hogy alapjában véve egy undorító, önző és hatalmával visszaélő alakot látunk csupán, pedig nem volt kezdettől ilyen, eleinte ténylegesen apja nyomdokaiba akart lépni. A történelmi feljegyzések szerint is visszakövethető, hogy kellett lennie egy töréspontnak, egy olyan eseménynek, amely elindította a lejtőn a fiatal uralkodót, igaz, talán soha nem tudhatjuk már meg, valójában mi okozta a változást, hogy Commodus miért adta fel a küzdelmet a saját gyengeségei ellen. Marcellus Mihály megalkotott egy verziót, amely választ ad ezekre a kérdésekre, és a Commodusról amúgy fellelhető adatok alapján kialakítható személyiségképhez szerintem mindenképpen illik ez a forgatókönyv: teljesen hihetőnek tűnik, hogy valamilyen a regényben leírthoz hasonló eseménysor és helyzetek okolhatók a törésért.

 

Nem vitás, hogy Commodus őrültsége nem egyik pillanatról a másikra következett be, és ahogyan a könyvben is több utalás történik rá, fiatal korában sem volt éppen ígéretes utód. Amennyiben ez tényleg így volt, érdekes kérdés, vajon Marcus Aurelius mit látott benne, amiért őt választotta maga után a trónra? (Igaz, elméletileg ténylegesen a fia is volt, bár erről megoszlanak a vélemények, illetve ez abban a korban éppenséggel nem jelentette egyáltalán a trón automatikus öröklését sem, hiszen az uralkodók nem feltétlenül saját gyermekeik közül választottak.) Kétségtelen, hogy Marcus Aurelius után hatalmas nyomás nehezedett volna bárkire, aki őt kényszerül követni a trónon – könnyen el tudom képzelni, hogy egy Commodusnál kiegyensúlyozottabb, egészségesebb gondolkodású férfit is összeroppanthatott volna a feladat.

 

Biztosan sokat fogok még Commodus alakján morfondírozni a jövőben is, egyedül azt sajnálom, hogy a regény csak az uralkodásának első időszakát mutatja be: jobban örültem volna, ha a kötet a teljes időszakot felöleli, még annak az árán is, ha ezáltal töményebb, kevésbé cselekményes formában tárul is az olvasó elé. Hamarosan a kezem ügyébe fog kerülni Marcus Aurelius Elmélkedések című műve is, kíváncsian várom, mi mindent tudhatok majd meg belőle még a nagy elődről, akinek olyan nehéz volt a nyomdokaiba lépni.