Logan - Farkas (film)

– Embereket bántottam.

– Rossz emberek voltak.

– Az nem számít.

A világ már nem olyan, mint volt. Nincsenek mutánsok. Akik még élnek, azok bujdosnak. Mint Logan, akit régen csak Farkasnak hívtak. Ma már ő is csak egy névtelen senki, egy iszákos vénember, tele sebekkel, melyek nem gyógyulnak. Régen megmentette a világot, a teste szinte azonnal meggyógyult, adamantium fémből készült karmai pedig halálos fegyverek voltak. Most egy poros farmon él, titokban, lassan elsorvadva. Egyetlen álma maradt: összeszedni annyi pénzt, hogy elhajózhasson a tengeren, magával hurcolva a több, mint 90 éves Charles Xaviert, akit egy régi víztoronyban őriz, hogy ne találhassanak rá, és lehetőleg a lassan összeomló elméje erejével senkinek se árthasson.

Ő már nem Farkas. Ő már csak Logan.

Hugh Jackman utoljára bújt bele a legkedveltebb mutáns bőrébe, hogy a Logan – Farkasban eddigi legjobb alakítását nyújtsa, mint egy kiöregedett, megkeseredett, ám mégis haraggal teli figura. Bár korántsem tökéletes műról van szó, mégis ez a mozi egyike a legjobb szuperhős filmeknek, és ennek pont az az oka, hogy nem olyan, mint a többi szuperhős mozi. Itt nem elpusztíthatatlan szuperemberek harcolnak a világ megmentéséért. Manapság, ha egy új vagy újra átalakított hős tűnik fel a színen, még akkor is világrengetőt visz véghez, ha „csak” a családtagjait akarja megvédeni. A Logan nem ilyen. Amikor feltűnik a filmben a fiatal mutánslány, Laura, akkor nem a világ megmentése a cél. Itt azért kell ölni, mert különben megölik őket. Logan újra átvedlik Farkassá, hogy mentse magát, Xavier professzort és végeredményben Laurát, akit egy hadsereg üldöz. Nincsenek nemes eszmék, nincsenek emberek milliói, akik védelemre várnak. Ebben a világban csak pár ember van – még ha vannak is különleges képességeik –, akik inkább elmenekülnek, csak ne kelljen harcolniuk. Mert öregek. Mert fáradtak. Mert túl sokszor vívtak már csatákat, és újra és újra meg kell őket vívniuk.

A harmadik Farkas-film lehúzza a napjainkban ezerrel dübörgő szuperhős mozikat a porba, a mocsokba, a rozsdás acéllemezek és kiszáradt pusztaságok közé. Igen, akad itt akció dögivel, de ezek nem CGI-vel agyontámogatott látványorgiák, hanem véres, brutális és egyszerű összecsapások, még akkor is, ha jól mutatnak a vásznon. Sőt, ezek gyakran egyszerű mészárlások: fejek, végtagok hullanak, törnek a csontok, ömlik a vér. Nem hiába kapott az USA-ban R-es, itthon 16-os karikát a film, mert ritkán látni ennyire kegyetlen akciómozit. Viszont, ahogy a Mad Maxnél is éreztem, ettől lesz hihetőbb az egész. Amikor valami összetörik, elroppan stb. akkor a néző is érzi ezt. Nem számítógéppel megalkotott toronyházak dőlnek romba, hanem emberek halnak meg, brutális módon. És a forgatókönyv senkinek sem kegyelmez, legfőképpen Logannek nem.

A forgatókönyv, a történések, az akció és a látvány összeillik, nem érezzük, hogy valami nem passzol, nincs az az érzése az embernek, hogy most kilóg a lóláb, ez csak kamera előtti bohóckodás. És ehhez a figurák voltak a legfontosabbak. Persze a gonoszak itt sem túl bonyolultak, de a jók bőven elfeledtetik ezt. Logan haragja a világgal szemben rátelepszik a nézőre. Ez az ember látta, ahogy mindene odalett, ahogy mindenki, akit szeretett, meghalt, ahogy állatként bántak vele, és hogy ez sosem fog megváltozni. Ez a tehetetlenség szüli azt az erőt, amivel újabb és újabb rohamra képes, hogy megvédje azt, aki fontos neki. Mert már csak ez maradt neki: Charles Xavier, és később Laura. Patrick Stewart számára az elbutulással küszködő, élete alkonyán lévő professzor igazi jutalomjáték (ilyen lehet Ian McKellen Mr. Holmesa is), aki szintén átélte, ahogy minden eltűnik körülötte, szeretett mutánsait kiirtották, de utolsó leheletével is hű marad ahhoz, amiben egész eddig hitt. A két férfi mellett pedig ott van Laura, a mutáns kislány, akit Dafne Keen pár rezdüléssel is remekül alakít. Ő az, amiért a megkeseredett mutánsok új célt találnak, amiért összeszedik magukat, és küszködve, köhögve, ezer sebből vérezve, de küzdenek. Maga a lány pedig olyan, mint egy időzített bomba, aki csöndes, de ha egyszer felrobban, kő kövön nem marad utána.

Ha kérhetek egy dolgot a filmkészítőktől, akkor az az, hogy ne szerepeltessék többet Farkas/Logant. Tudom, hiábavaló ezt kérnem, de mégis azt hiszem, velem együtt még nagyon sokan lesznek, akik úgy gondolják, ez méltó búcsú volt a karaktertől. Nem vagyok X-Men-rajongó, sőt, de úgy gondolom, ezt a filmet még azok is át tudják élni, akik nem láttak egy részt sem a karakterrel. Mert a Logan – Farkas emberi dolgokról szól az akció mellett. Nem akar semmilyen nagy bölcsességet sem ledugni a torkunkon, mégis, Xavier és Logan szavai Laurához pont azt a pluszt adják, amit mindkét figurától várnánk. Nem akar több lenni a film annál, ami: az egyik legemberibb, legsebezhetőbb szuperhős véres, kegyetlen hattyúdala, ami talán felráz mindenkit az üres látványfilmek világából. Logan pedig végre megérkezett oda a filmvásznon, ahol talán a kezdetektől fogva helye lett volna.