Főkép

1888., május, Barcelona. Közeleg Spanyolország első világkiállításának megnyitója, az egész város lázban ég. A nagy napra beüzemelik az ország első villamos erőművét is, ami fél Barcelonát és a világkiállítás teljes területét képes lesz ellátni árammal, és bár a működésében vannak még fennakadások, a befektetők biztosra veszik, hogy a megnyitóig sikerül megoldani a problémákat. Akadnak azonban más nehézségek is: a csatornából fiatal lányok szinte felismerhetetlenségig eltorzult holttestei kerülnek elő. A nyomornegyed lakosai egy régi átokról suttognak, a rendőrség pedig igyekszik elkerülni, hogy a hírek megjelenjenek az újságban.

 

Három nyomozónk közül kettő akarata ellenére csöppen bele az ügybe, aminek során Barcelona felsőbb köreitől kezdve, az egyetemen keresztül, város alatt húzódó csatornarendszerig mindenhonnan összefutnak a szálak, és még egy titokzatos 16. századi kézirat is előkerül. Daniel Amat, az Oxfordban élő egyetemi tanár apja temetésére érkezett haza, és egyáltalán nem tervezte, hogy sokáig időzik az országban – egészen amíg gyanút nem fogott, hogy apja halála nem egy egyszerű baleset volt. Pau Gilbert, az egyetem kitűnő orvostanhallgatója, aki szintén a Brit-szigetekről érkezett évekkel korábban, és esze ágában sem volt gyilkosok után kutakodni, vagy bármi más módon reflektorfénybe kerülni. És végül, Bernat Fleixa, a város egyik vezető újságjának hírszerkesztője, aki két társával ellentétben nagyon is lelkesen, és teljesen önszántából csap bele a lecsóba, reménykedve abban, hogy az eset felderítése végre meghozza neki az áhított hírnevet. Azonban egyikük sincs tisztában a rájuk leselkedő veszélyekkel, és a világkiállítás megnyitójának közeledtével már nem is a gyilkos elkapása, hanem a saját túlélésük válik a legfontosabb szemponttá…

 

Jordi Llobregat lélegzetelállítóan pörgős, lendületes regénye egy pillanatra sem hagyja elbambulni az olvasót. Nemcsak a gyilkos kiléte marad homályban az utolsó pillanatig, hanem a szereplők múltjára is csak fokozatosan derül fény: mindannyian cipelnek magukkal valamilyen titkot, ami nemcsak a mindennapi életükre, de a nyomozásra is hatással van. Llobregat profi módon, folyamatosan adagolja az információkat (a gyilkossággal és a szereplők előéletével kapcsolatban is), az idő előrehaladtával egyre lendületesebb lesz a regény, a vége pedig már-már letehetetlen. A gyilkos személye végül számomra kicsit csalódást okozott, nem éreztem túl elegánsnak a lezárást, de az olvasásélményből ez semmit nem von le.

 

Bár a regény fő szála a nyomozással foglalkozik, azért bőven elég horror-elem is akad benne ahhoz, hogy éjszaka az ágyba kuporodva már ne legyen annyira kényelmes olvasni – főleg a gyengébb idegzetűeknek nem ajánlom a boncolós, illetve csatornában kalandozós részek miatt. Előbbiekből egyébként meglehetősen sok fordul a könyvben, ami talán nem is annyira meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy az egyik főszereplő sebésznek tanul a barcelonai egyetemen. Komoly szerepet kap Andreas Vesalius (eredeti nevén Andreas van Wesel), tizenhatodik századi orvos is, pontosabban az általa készített, boncolások alapján részletes ábrákkal illusztrált anatómiai kézirat, mely a maga korában forradalmasította az orvostudományt. Mintegy mellékes szálként, érdekességként, de egyáltalán nem kontextusból kilógóan Llobregat ad egy kis gyorstalpalót az orvostudomány fejlődésének történetéből is. Gyors internetes tájékozódásom alapján csak annyit sikerült megállapítanom, hogy a Vesaliusszal kapcsolatos szál történelmileg megalapozott, és nagyjából stimmel, ennél többet pedig nem is várok el egy krimitől, még ha történelmi alapokra épül is.

 

Összességében kifejezetten élveztem a történetet, bár eleinte volt bennem némi ellenállás (nem igazán szeretek krimiket olvasni), aztán a 19. század végi Barcelona (minden mocskos kis titkával és nyomorával együtt) gyorsan magával ragadott és elbűvölt.


Részlet a könyvből