Főkép

„Jól fogunk kinézni, ha te fogod kritizálni a kritikust!” – kaptam meg rögtön az első beszólást, amikor elhintettem, következő írásom témája Réz András új könyve lesz.

 

Tiszta szerencse, hogy eszemben sincs kritizálni, mert tényleg jól néznénk ki. Még azt se tudom rendesen meghatározni, melyik kategóriába is illik ez a könyv. Humor? Naná. Ez az ember semmit nem tud megfelelő komolysággal kezelni. Már-már kényszeresen csempész poént minden oldalra. (Vajon megszámolta, hogy mind a 294 darab megvan-e, mielőtt áldását adta a sokszorosításra?) De ha már van benne humor, akkor szórakoztató is, tehát „szórakoztató irodalom” kijelentés maradéktalan teljesüléséhez legalább az egyik feltétel adott.

 

Na, tessék. Mondom én, hogy nem tudok rendes kritikát írni, mert hát ez most úgy hangzik, mintha a könyv valami könnyed kis limonádé lenne. Elég képzelőerővel még egy hőst és egy hősnőt, szerelmet és ármánykodást is bele lehet képzelni ebbe a bevezetőbe… Ez vajon még belefér az irodalom fogalmába?

 

Áh, inkább hagyjuk. Maradok a kaptafánál. Nagyon szeretem megmondani az embereknek, hogy mit csináljanak. (Jó érzés, tényleg. Egyszer próbáld ki! Fontosnak érzed majd magad tőle.) Úgyhogy most megmondom Neked, miért NE olvasd el Réz András új könyvét.

 

1. Ez egy beszélgetés, te meg úgysem szeretsz beszélgetni. Felesleges időpocsékolás, ráadásul rengeteg energiába kerül. Fecserészni meg csevegni még lehet alkalomadtán, hogy vagyunk, hogy vagyunk, meg milyen pocsék időnk van ma is, meg hát ma is lerobbant a metró, elkéstem a melóból, ennyi talán elég is lesz ebből, mindenki menjen a dolgára. De beszélgetni, minek?! Te már úgyis pontosan tudod, miről mit gondolsz. Nem kell ezt bolygatni olyasmikkel, mint a másikra való figyelés, meg a hallottakon való elgondolkodás. Szükségtelen trauma. Ráadásul – most szólok – ebben a beszélgetésben főleg a Réz fog szónokolni. Már ha hagyod. (Ha belemégy a beszélgetésbe, hagyni fogod, higgy nekem.) Kell ez neked?

 

2. Ez meg a másik. Kivel kell beszélgetni? Naná, hogy a Réz Andrással. Persze, vicces a pali, meg jó aranyköpései vannak, de ahogy már említettem, néhol mintha kissé túlzásba esne. Vannak dolgok, amikkel egyszerűen nem szabad viccelni! Ráadásul azt hiszi, ő a világ közepe. Hogy minden róla, meg az ő meglátásairól szól. Baromi okosnak képzeli magát. Mi több: állandóan a szorongásairól beszél. Jaj, nem bocs, már nem szorong, be van… Komolyan egy ilyen feltűnési viszketegségben szenvedő paranoiás okostojás társaságában akarod tölteni a szabadidődet? Na ugye.

 

3. Hidd el nekem, Réznek az égvilágon semmi érdekes mondanivalója nincsen. Halálra fogod magad unni! Olyasmikről hadovál, mint a saját technofóbiája. Neked ehhez úgy sincs semmi közöd – fogadni mernék, hogy most ezt is az okostelefonodon olvasod. De nehogy azt hidd, ha átugrasz egy-két ilyesfajta fejezetet a könyvben, majd megúszod. Lesz még itt szó mindenféle zenei fesztiválokról (ilyenekre manapság senki nem jár), olimpiáról (ilyet időtlen idők óta nem rendeztek, és a közeljövőben nem is fognak, semmi hatása az életünkre), gasztroélményekről (tudod, van az a legenda, hogy egyesek valami Instagram nevű helyre tesznek képeket ételekről – még sose láttam ilyet, de állítólag létezik), a diéta és a fitnesz őrületéről (bár lenne ilyen, de nálunk mindenki a legújabb hízókúrákra bukik). Ha pedig mindez nem elég, a kedvenc, a felülmúlhatatlan, az adu ász: a hatalom. A hatalom és az egyén viszonya. Nem is értem, minek erre ennyi szót fecsérelni – még egy óvodás is felfogja, hogy mind egyenlők vagyunk.

 

Szóval könyörögve kérlek, a kezedbe ne vedd a könyvet! Csak árthatsz vele magadnak. Mindenféle kényelmetlenséggel kell szembenézned, ha kinyitod, például nem nagyon fogod tudni becsukni, letenni, félretenni (próbáltam!), és aztán maradhatsz fent egész éjjel olvasni. Továbbá egészen furcsa dolgok történhetnek veled közben, például a sötétből egyszer csak előbukkannak olyan gondolatok, amik a tiedtől eltérnek. Vagy éppen megegyeznek a véleményeddel. Egyikből sem egyszerű felépülni. (Büszkén jelentem, én már a gyógyulás útjára léptem.)

 

Jaj, és azt mondtam már, hogy félelmekről van szó benne? Kész horror.

 

És ezt most nem kritikának szántam.