Főkép

2015-ben két produkció kapcsán is összekapcsolódott a jazz és az újító könnyűzene egyik legnagyobb ikonja, Miles Davis és a kortárs dalszerző, Robert Glasper munkássága. Egyrészt a jazz, soul és hip hop elemeket olykor kifejezetten bizarrul kezelő Glasper egy feldolgozáslemezzel tisztelgett a halhatatlan művész előtt (Everything’s Beautiful); másrészt a színész/rendező Don Cheadle (Traffic, Ocean’s sorozat, Iron Man, Avengers szériák, stb.) irányításával és főszereplésével készült Miles Ahead című – életrajzi vonatkozású – játékfilm zenéjét állította össze.

 

A film ötlete Cheadle-től származik, aki megkereste ennek kapcsán a Davis-családot, ők pedig áldásukat adták a kezdeményezésre, mi több ragaszkodtak hozzá, hogy Miles-t Don személyesítse meg. A film beharangozásának keretében bemutattak pár riportfilmet, megjelent néhány cikk (külföldi orgánumokban) az előkészületekről, és persze arról, miképp sajátította el Cheadle a főhős hiteles megformálásához szükséges alapokat, úgy mint az elfúló beszédhang, a jellegzetes mimika, gesztusok, és természetesen a trombitálás.

 

A 100 perces mozi alapján Cheadle remek munkát végzett. A színészi alakítása pazar, amelyet csak felerősít a vágás és a dramaturgia; mindemellett a színésztársak teljesítménye is nagyban hozzájárul a sikerhez. Az egyik fő karakter Dave Braden – akit a sziporkázó Ewan McGregor alakít – egy fiktív újságíró a Rolling Stone magazintól. Dave a ’70-es évek közepén karrierjét megszakító, a közélettől elszigetelődött Miles visszatérését kívánja egy mélyreható, maratoni riport keretében ledokumentálni, amely szándékától semmi nem tántoríthatja el, s ennek folyományaként kettejük viszonya egyre bonyolódik, és súlyos konfliktusokba keverednek. Hamarosan „színre lép” a kitalált történet központi szereplője, egy mesterszalag, amely Davis visszatérését megelőzően rögzített – meglepetéseket tartogató – kompozícióit tartalmazza. Azonban ez csupán a hollywoodi sztori fő szála, a film ennél jóval jelentősebb – életközelibb – cselekményekkel is bír.

 

 

A leghangsúlyosabb Miles mindenkori legnagyobb szerelme és első felesége, Frances Taylor (Emayatzy Corinealdi) története, amely folyton beékelődik a további szálak közé, sejtetve, mennyire fontos szereplője ő Davis életének, s ebből kifolyólag egyik percben még a jelenben, azaz a ’70-es évek végén járunk, majd hirtelen a’60-as évek történéseibe csöppenünk, ezután ismét folytatódik a fő szál. Lebilincselő és felkavaró jelenetek váltják egymást, amelyből sok minden kiderül Miles Davisről és koráról: a drogozás elhatalmasodásáról, a feketék és fehérek ellentéteiről, a zeneipar habitusáról, az önző érdekek által okozott sérelmekről és leginkább arról, Francesszel való kapcsolata miképp inspirálta Miles zenéjét, hogyan alakította útját, és miképp kísértette őt a későbbiekben. A legjobb és egyben legjelentőségteljesebb jelenet a bokszmérkőzésen „játszódik”, ahol a fiktív sztori, a Frances-szál és Davis belső küzdelme is a csúcspontjára ér.

 

A filmzene gerincét Miles itt-ott kozmetikázott szerzeményi képezik, melyekhez az Everything’s Beautifulhoz képest számomra sokkal kedvezőbb módon nyúlt illetőleg tett hozzá Glasper. Bekerült dal a mixbe a ’70-es évekből (mint a „Nefertiti”), az előző évtizedből (Solea), a címadó „Miles Ahead” pedig egyenesen 1957-ből való. Miles Davis-darabokról lévén szó, meglehetősen színes zenei kavalkád kíséri a film történéseit, amelyet a CD-n a moziból beollózott, ütős Miles-idézetek – Don tolmácsolásában – és néhány önálló Glasper-tétel tesz még hangulatosabbá. Utóbbiak közül kiemelt figyelmet érdemel a Cheadle-lel közösen komponált „What’s Wrong With That?”, amelyben a lemezen és a filmben egyaránt közreműködik Wayne Shorter szaxofonos, Herbie Hancock billentyűs – Miles egykori tanítványai –, egy fiatal gitárfenomén, Gary Clark Jr., Esperanza Spalding basszugitáros és Antonio Sanchez dobos.

 

 

Egy, a zenére örökké hatást gyakorló ikon előtt tisztelgés és tartalmas, gondosan kidolgozott hollywoodi mozifilm szintjén egyaránt élvezetes, színvonalas alkotás a Miles Ahead, amely Don Cheadle talán legjobb, Ewan McGregor kimagasló színészi teljesítményét dicséri, valamint egy gyümölcsöző kooperációt az újabb szintet lépett Robert Glasper dalszerzővel.