Chesley B. Sullenberger – Jeffrey Zaslow: Sully – csoda a Hudson folyón
Írta: Galgóczi Tamás | 2016. 12. 08.
Nem láttam a filmet, így nem tudom összehasonlítani a regénnyel, de úgy gondolom, ha csak nyolcvan százalékban vászonra mentették az eseményeket, akkor egy kellőképpen szórakoztató mozit csináltak.
A könyv azonban nem az akcióról, hanem inkább a címszereplő, Chesley B. Sullenberger életéről szól. Ez nem tévedés, a könyv első fele egy alapvetően izgalommentes életrajzként funkcionál, időnként csapong, de azért nagyjából időrendben halad, és mi megtudjuk, miként lesz az ötéves repülésrajongó gyerekből és tizenhat évesen repülőleckékre járó kamaszból veterán pilóta a légierőnél. Majd az aktív katonai szolgálat után hogyan kerül civil beosztásba, és miként alakul karrierje a polgári légiközlekedésben. Milyen extra feladatokat vállal, és persze azt is, hogyan alakul magánélete.
Ez eddig tényleg nem túl izgalmas, hiszen több száz, ha nem több ezer hasonló történet születhetne, ha minden kortársának életét papírra vetnénk. Sullenberger neve azért lett közismert, mert túlélt egy balesetet. Ami csak kevésen múlt, hogy nem lett légi katasztrófa belőle. Igazából akkor válik lehetetlenné a könyv, amikor elkezdi ismertetni annak az emlékezetes napnak ez eseményeit. Ekkorra már minden olvasó megszokja a kapitány aprólékos stílusát, ami ebben az esetben előnyünkre válik, hiszen csupán három-négy perc eseményeit kell leírnia, de mindezt tényleg mindenre kiterjedő részletességgel teszi, aminek eredményeként tényleg úgy éreztem, hogy ott ülök a háta mögött, és teljes mélységében átérzem a helyzetet, amit a madárrajjal történt találkozás okozott.
Gyakorlatilag elmondható, hogy élete ettől a pillanattól megváltozott, és bár azt nem állítom, hogy gyökeresen más lett, hiszen ezt követően is menetrendszerűen felszállt az utasszállító gépekkel, azért az országos hírnév miatt mégsem maradt minden ugyanolyan, mint a baleset előtt. És itt elérkezünk egy olyan pillanathoz, amitől csak még nagyobbra nőtt a szememben. Bár megtehette volna, hogy úgymond kisajátítsa a másfélszáz ember életének megmentésének dicsőségét, ő nem csupán minden alkalommal hangsúlyozta a személyzet szerepének fontosságát, hanem például megtette azt lépést, hogy közölte mindkét amerikai elnökkel (a távozó és a hivatalába lépővel egyaránt): csak társaival együtt fogadja el a Fehér Házi meghívást. Ez talán apróságnak tűnhet, de szerintem jól példázza emberi nagyságát.
A könyv a fentebb leírtak miatt ajánlott olvasmány, de nem szabad megrémülni attól, hogy az első fele nem tartogat olyan izgalmakat, mint a második.