Főkép

A Hetek Könyvek gondozásában megjelent 1566 – Dzsihád Magyarország ellen című kiadvány Szigetvár ostromának 450. évfordulójának állít emléket. Azonban nem elégszik meg a puszta tiszteletadással, nem csupán magával az ostrommal és annak résztvevőivel foglalkozik, hanem a témát alaposan körüljárva, politikai, gazdasági, hadászati, társadalmi és vallási oldalról is vizsgálja Magyarország török uralom általi elfoglalását és hódoltságát. Az információkat korabeli beszámolók, metszetek, festmények és ábrák egészítik ki.

 

Teszi mindezt tematikailag három részre tagolva. Az első harmadában Dr. Kulcsár Árpád nyújt aprólékos betekintést a Török Birodalom vallási alapú hódításaiba, ennek módszereibe és Magyarország gazdaságára, hadászatára, vallására és lakosságára gyakorolt hatásába. Képet kapunk az elfoglalt területeken gyakorolt vallási elnyomásról, a török hitrendszer hagyományairól, szokásairól és a keresztény hitgyakorlattal való kapcsolatáról. Egy részletes portré segítségével megismerjük Szulejmán szultán gondolkodását, vallási nézeteit és hadászati eljárásait, de nem maradhat ki a gyermekadó és a rabszolgaság rendszere vagy a szultán elit alakulata, a janicsárok sem. Részletesen megismerjük a Zrínyi család szerepét a török-magyar konfliktusban, azon képviselőiket, akik kiemelkedően sokat tettek az országért – a kiadvány közülük is kiemeli Zrínyi Miklóst egy portré cikk keretében, megvilágítja politikai és katonai pályafutását.

 

A kiadvány második szegmense Szigetvár ostromára koncentrál. Ezen belül kapott helyet egy kétfejezetes képregény a Bornemissza Péter Gimnázium diákjainak jóvoltából, de még mielőtt rátérnék a mű értékelésére, ki kell térnem két hozzá kapcsolódó témára. Az egyik az oldalszám hiánya: bár a képregény az adott terjedelmi keretek között is megállja a helyét, sajnos a történéseknek és a karaktereknek csak a vázát, egyfajta kivonatát láthatjuk és olvashatjuk. A másik pedig a képregény fejezeteinek szétválasztása, ami megtöri a kiadvány egyfajta „flow” élményét. Maga a képregény minőségi munka mind írói, mind rajzolói szempontból. Süll Kristóf párbeszédei gördülékenyek, viszont a már említett terjedelmi korlátok miatt csak alapvető információkat közölnek, nincs hely és idő a karakterek árnyalására, az apró nüanszokra – a naplóbejegyzések használata kreatív ötlet és jó idősűrítő eszköz. Gyurkó Vitéz és Pham Van Kien rajzai karakteresek és dinamikusak, a panelszerkesztés modern, a cselekmény mégis átlátható.

 

Az ebben a szegmensben szereplő cikkek bemutatják Szigetvár történetét az ostromig, valamint vallási elköteleződését, az ostrom hadászati, építészeti és hírszerzési hátterét, valamint az ostrom pontos krónikáját Dr. Kulcsár Árpád, Németh Ákos és Tóth Roland tollaiból. Az utolsó nagyobb egység témája az emlékezés. A hódoltság idejének építészeti, irodalmi, képzőművészeti valamint nyelvi örökségének bemutatása. Szó esik a különböző építészeti emlékek megőrzéséről, felújításáról, vallási zarándokhellyé való válásáról. Sőt, még arra is kitér, hogy Szulejmán alakját egy romantikus sorozatba ágyazták, mellőzve minden történelmi tényt. (Közben azért felmerült bennem, hogy miért tartjuk meg emlékbe ezeket az épületeket, amikor egy ilyen nehéz korszakot idéznek.)

 

 

A kiadvány mind a külcsín, mind a belbecs tekintetében magas minőséget képvisel. Legnagyobb pozitívuma az, amit már a cikk elején említettem, a téma alapos körüljárása: a résztvevők nem egyoldalúan közelítették meg a témát, hanem a török oldalt is bemutatták, amiből sok új dolgot megtudtam a vallásukról, a különböző szokásaikról és módszereikről. A cikkek szövege teljesen érthető, a szerzők nem dobálóznak szakkifejezésekkel, látható, hogy a cél az ismeretterjesztés volt. Külön tetszett a képregény, jó látni, hogy egy tehetséges kis csapat kap lehetőséget – meggyőződésem, hogy ezt továbbra is támogatni és folytatni kell minden médiumnál, mert különben nem lesz utánpótlás. Eddig ugyan nem foglalkoztam a témával (hiába, a vallási alapú háborúkat mindig is feleslegesnek tartottam), de hasznos volt ez a kis betekintés.