Főkép

Szeptember elsején egy furcsa nevű (Kissed By Kidness), új alapítású trió adott koncertet az Opus Jazz Clubban. A koncert előtti bemutatás alapján ez volt a formáció harmadik fellépése – persze ez koránt sem azt jelenti, hogy a pályájuk elején járó muzsikusokról van szó. Hármójuk közül mindössze a svájci zongorista hölgy, Marie Krüttli lehet ismeretlen a magyar közönség előtt, de róla szerintem még sokat fogunk hallani, hiszen a generációja leginnovatívabb zongoristái között tartják számon a kontinensünkön. A másik két muzsikus, a francia szaxofonos Alban Darche és a német dobos, Dejan Terzic valószínűleg nem szorul különösebb bemutatásra, hiszen a BMC Record számos kiadványán hallhatjuk őket zenekarvezetőként vagy sidemanként.

 

A zenekar olyan jazzt játszott, ami egyszerre könnyen befogadható és rendhagyó, megkomponált és improvizatív, dallamos és extravagáns. A közönség láthatóan és hallhatóan már az első számtól kezdve vevő volt a produkcióra. Nagyon jól felépített műsor volt, külön tetszett, hogy hagyott teret a hangszerek (egyedi) csillogásához is.

 

A muzsikálásban teljes egyenlőséget képviselt az együttes: általában minden dalban kap a zongora és a szaxofon egy-egy szólót, miközben a dob és a seregnyi egyéb ütős hangszer a koncert végéig főszerepet játszott. Alban Darche innovatív szaxofonjátékos, találékonyan és nagyon szellemesen játszott, de Marie Krüttli játékának is számos emlékezetes momentuma volt. A „lebegtetős" stílus éppen olyan jól állt neki, mint az energikus játékmód. És akkor még nem beszéltünk az ECHO-díjas dobosról: az inherens gondolatok megmutatása, líraiság, tűz, minden együtt volt a játékában, teljes átéléssel játszotta végig az estét.

Úgy vélem, hogy nem kell sok idő ahhoz, hogy zenekar produkciója „lemezéretté" váljon, de amíg még várunk a korongra, megmarad számunkra az est mélyen bevésődött, pozitív élménye.