Főkép

A Köztársaság elbukott, éljen a Galaktikus Birodalom, élén Palpatine császárral, aki rendet, békét és egyenlőséget teremtett a galaxisban. A klónháborúk káoszából, a szeparatisták és a Jedik árulása után sikerült nyugalmat hoznia minden népnek – ehhez persze szükség van katonák és űrhajók jelenlétére, de hát minden békének ára van, ez pedig igazán nem sok. Ráadásul arról sem szabad elfeledkezni, hogy így mindenki előtt nyitva áll az út, hogy katonai pályán felemelkedjen – Ciena és Thane pont ilyen utat szeretne bejárni. Minden álmuk, hogy a galaxis lényeinek jót akaró Birodalmat szolgálják, lehetőleg pilótaként, hiszen imádnak repülni. Egy senki által nem ismert, isten háta mögött kis bolygóról származnak, ahol ugyan ellenséges társadalmi csoportból származnak, mégis egymásra találnak, hogy aztán a Birodalmi Akadémián is barátok maradjanak. De vajon tényleg ennyire jóságos és tisztességes a Birodalom? És a lázadók tényleg megátalkodott terroristák?

 

Talán már a fenti pár sorból is látszik, hogy az Elveszett csillagok nem épp klasszikus nézőpontot választott – ezúttal ugyanis két olyan tinédzser szemszögébe helyezkedünk bele, akiknek egész gyermekkorukban azt mondták, hogy a Birodalom jó. Egy nem túl fontos bolygó lakossága pedig tényleg azt láthatta a klónháborúból, hogy pár, furcsa nevű frakció (ki tudja, hogy milyen oknál fogva) háborúzik egymással, majd a romok közül kiemelkedik a Birodalom, ami sorra hódítja meg a bolygókat, hogy békét és – ami talán a legfontosabb – rendet vigyen a világokra. Egy gyerek szempontjából a hatalmas csillagrombolók és az izgalmas TIE-vadászok vezetése a lehető legjobb karriernek tűnik – és hogy emellett még a lázadók terroristaszövetségét (hiszen kik mások is lehetnének, mint néhány szakadt űrhajós, akik azon akarnak meggazdagodni, hogy a becsületes Birodalmat háborgatják?) is leverhetik, az csak hab a tortán.

 

Kevés olyan könyv született eddig a Star Wars univerzumban (Michael Reaves és Steve Perry Halálcsillag című könyvén kívül nem is jut más az eszembe), ami tényleg azt mutatja be, hogy milyen lehetett az élet a „régi” trilógia ideje alatt. Az Elveszett csillagok végigköveti a filmek eseményeit a Birodalom felemelkedésétől kezdve a yavini csatán át a második Halálcsillag felrobbantásáig (sőt, még azon is túl), és közben szinte mindvégig megmarad a birodalmi „kisember” szemszögénél, ami egyedülállóan izgalmas történetet tesz lehetővé. Mondjuk ehhez nem árt, ha az ember érdeklődik a grandiózus eseményeken túl az iránt is, hogy milyen lehetett mondjuk részt venni a bespini Felhővárosban való küldetésben birodalmi oldalon, milyen érzés volt harcolni a Halálcsillag mellett, vagy épp, hogy mi történt abban az időszakban, amikor a Birodalom már elbukott, de az Új Köztársaság még nem állt teljesen talpra.

 

De ez csak az egyik vonulata, ugyanis ami talán még ennél is váratlanabb, hogy az Elveszett csillagok bizony ifjúsági – vagy ha úgy tetszik, young adult – regény. Akik most esetleg hirtelen hátrahőköltek, és inkább nem is olvasnának tovább, őket gyorsan megnyugtatnám, hogy ez egyáltalán nem hátránya a kötetnek. A főszereplőkkel bár tinédzserként ismerkedünk meg, és később sem lesznek sokkal idősebbek, valójában nagyon a szívünkhöz nőnek: barátságuk, alakuló szerelmük pedig nagyon szerethetővé teszi a regényt. Nem kínos, nem akarjuk az arcunkat kaparni, sőt, kellemesen hihető és reális mindez ahhoz, hogy tovább árnyalja a karaktereket (akik egyébként már csak a Birodalomhoz való eltérő hozzáállásuk miatt is érdekes meglepetéseket tartogatnak a számunkra).

 

Szerethető regény az Elveszett csillagok, talán ez a legpontosabb jelző, ami az eszembe jut róla. Nem írja át teljesen a Star Wars univerzumról alkotott képünket, még csak azt sem lehetne mondani, hogy különösebben fontos információt tartalmaz Az ébredő Erő filmhez, viszont aki elolvassa, az nem is fog benne csalódni. Sodornak magával az események, mosolyogva figyeljük, ahogy Ciena és Thane kapcsolata kibontakozik, izgatottan követjük végig az útjukat a politikai játszmák árnyékában, amikből ők csak nagyon keveset érzékelnek. Bátran merem azoknak is ajánlani, akik amúgy nem nagyon vesznek hasonló könyvet a kezükbe (akár azért, mert YA; akár azért, mert Star Wars) – nekik is kellemes perceket szerezhet. Néha ilyen olvasmányra is szükség van.