Főkép

A 87. Ünnepi Könyvhétre jelent meg a General Press Kiadó gondozásában Menyhért Anna kötete, az Egy szabad nő, mely Erdős Renée izgalmas életének egy szakaszát, pályafutásának kezdetét dolgozza fel. Nem monográfia, hanem egy lebilincselő, sodró lendületű regény lett a végeredménye a több éves kutatómunkának. A könyv tartalmaz ugyan fikciót is, ugyanakkor tudományos alapossággal jár utána a szerző a tényeknek. Menyhért Annával Palczer-Aschenbrenner Eti beszélgetett.

 

Lassan egy évtizede foglalkozik a 20. század eleji női irodalommal. Több szerző művét is feldolgozták egy Ön által vezetett projekt keretében, miért éppen Erdős Renée-ről írt regényt? Mi fogta meg jobban? A munkássága vagy a személyisége? Miért regényt írt, miért nem monográfiát?

 

Hét évvel ezelőtt kezdtem a 20. század eleji női irodalom kutatásával foglalkozni, és 2013-ban jelent meg a Női irodalmi hagyomány című monográfiám, majd egy kutatási projektet is vezettem, amelynek az eredménye egy tizenkét írónő munkásságát bemutató weboldal. Erdős Renée állt hozzám a legközelebb az írónők közül, őt kutattam tovább. A legjobban az fogott meg Erdős Renée személyiségében és életútjában, ahogyan újra és újra képes volt talpra állni, komoly kudarcok, válságok után megint sikeressé válni, ahogyan a tehetsége áttört az akadályokon. Érdekes volt megfigyelni, hogyan járul hozzá a kudarcokban és válságokban szerzett keserű tapasztalat a későbbi sikerhez. Azért választottam az életrajzi regény műfaját, hogy olvasmányos könyvet írhassak, amely sok olvasóhoz eljut – így a maga korában nagyon sikeres, de már elfeledett írónő emléke újra élővé válhat az irodalomban.

 

Miben más Erdős Renée, mint a kortársai? A baráti körében sem volt hasonló ambíciókkal megáldott hölgy, aki vállalta volna ilyen mértékben a nyilvánosságot? Azt hiszem, nyugodtan nevezhetjük az adott kor celebjének Renée-t. Egyedül volt a hedonista életszemléletével?

 

Nem gondolom, hogy hedonista lett volna az életszemlélete. Azért is választottam címnek az Egy szabad nő-t, mert úgy gondolom, hogy kortársaihoz képest nagyobb szabadságfokon élt, fiatal korában naivitásból és lelkesedésből, később pedig tudatosan. Fiatalon nem számított arra, hogy támadások érhetik azért, mert a korban a nők számára megszabott normákhoz nem igazodott teljes mértékben: nyíltan írt a szerelemről és nem titkolta saját szerelmi életét, nőként önálló egzisztenciát teremtett, az első nő volt, aki az írásból és az újságírásból megélt. Ebből származott az ismertsége, a celeb volta, amelyet később, a húszas években immár regényíróként megtanult kezelni. Az életmódja ekkor is formabontó volt, hiszen második férje nála jóval fiatalabb volt, és a háztartását vezette, foglalkozott az első házasságából született gyerekeivel (az apjuk Fülep Lajos volt). Erdős Renée pedig írt, és eltartotta a családját.

 

Miért nem kaphatott helyet az irodalmi kánonban eddig? Hiszen a kortársai elismerték a tehetségét, rendszeresen publikált, megélt az írásból (nem is akár hogyan). Miért „felejtettük el” mégis Őt? Egyáltalán elfelejtettük?

 

A magyar irodalomtörténet-írás nem tartja meg a női írókat a kulturális emlékezetben. A gimnáziumi irodalomtankönyvekben Szapphó után Nemes Nagy Ágnes következik – mintha a nők több ezer évig nem írtak volna közben. Ennek a kollektív amnéziának az okaival foglalkoztam a Női irodalmi hagyomány című könyvben. Ehhez képest kellemes meglepetés volt az a nagy érdeklődés, amelyet a könyv Facebook oldala váltott ki. Azt hittem, hogy csak kevesen emlékeznek már Erdős Renée-re, de az olvasók azt írják, hogy szerették és szeretik a könyveit, és szívesen elolvasnák újra őket, s hogy ócskapiacon vásárolták például a példányokat. Érdekes, hogy Erdős Renée maga is írja visszaemlékezéseiben, hogy a háború után a piacon zsírért cserélték a könyveit – ez akkoriban nagy szó volt. Mindez azt bizonyítja, hogy noha a hivatalos irodalomtörténet emlékezetéből kihullott, az alternatív hagyományban olvasók generációi adták át egymásnak. Remélem, hogy néhány könyvét sikerül majd újra kiadni.

 

Erdős Renée-t inkább regényírónak vagy költőnek tartja?

 

Két korszaka volt a munkásságának: az 1900-as években verseket írt, az 1910-es évek végétől regényeket. Mindkét műfajban olyan dolgokról írt nyíltan, amelyekről a korban senki más nem: a szerelem, a szexualitás, a női test, az orgazmus, nők és férfiak viszonya, a házasság és a nők életlehetőségei, a nők és az alkotás – ezek voltak a visszatérő témái. Az 1920-as, 1930-as években írott regényeiben tabukat és normákat feszegetett és átlépett határokon, de nem annyira merészen, hogy a konzervatívabb olvasók elijedjenek tőle. Éppen csak felvetette ezeket a témákat, de nem vált igazán provokatívvá, és így nagyon sok olvasót meg tudott fogni. Egy bizonyos érzelmes stílusban írt, de a témái nem voltak érzelmesek, kemény kérdéseket hozott szóba. Korai szerelmes verseiben pedig az a nyílt, szókimondó, lelkes, naiv hang lehetett nagy hatású, amelyre nem volt példa korábban: egy nő beszélt a férfiakról és a férfiakhoz, megfogalmazta az érzéseit, és ez valódi újdonság volt abban az időben. Nem csoda, hogy a korabeli kritikák óva intették az édesanyákat attól, hogy a könyveit leányaik kezébe adják, de ez csak még jobban felkeltette az érdeklődést iránta.

 

Miért érdemes ma elővennünk a regényeit? Mit tud a ma emberének adni a művészete? Van számunkra mondanivalója?

 

Azok a kérdések, amelyeket a nők életével, a karrier és a női szerep összeegyeztetésével kapcsolatban feszeget, ma is élőek – és külön érdekes probléma, hogy vajon mi áll annak a hátterében, hogy nem következett be ennél lényegesen nagyobb mértékű változás abban, hogy az 1900-as évekhez képest milyen problémákkal szembesülnek a nők több mint száz évvel később, ma.

 

Körülbelül milyen arányban fikció és milyen arányban valóság a regényében Renée élete?

 

Nagyon sok forrást használtam fel a regény megírásához. Amit a kutatásaim során sikerült megtudnom, kinyomoznom (mert korábban senki nem kutatta Erdős Renée-t átfogóan, nincs róla monográfia), azt beépítettem a regénybe, ez képezi a történet vázát. Erre épül az, amit kitaláltam hozzá, tehát ebben az értelemben a könyv tényeket is feldolgozó fikció, sajátos időszerkezettel: így lett belőle modern, sebesen pörgő, olvasmányos könyv.

 

Örömmel olvastam, hogy várható a folytatás, mert az Egy szabad nő Renée pályájának a kezdetét dolgozza fel, életének későbbi szakaszai nincsenek ebben benne. Mikorra várhatjuk a második kötetet?

 

Már nagyon sok anyagom van hozzá, és néhány fejezetet meg is írtam. Szeretném, ha minél hamarabb megjelenhetne, de azért még lesz vele munkám.

 

Köszönöm a beszélgetést és várjuk a folytatást.