Főkép

Manfred Eicher, az ECM atyja és zenei producere egy amolyan igazi lélekbúvárként szereti az absztrakt, mélyen melankolikus zenei projekteket. Az ECM kiadványai az idő előrehaladtával sokféle arculatot mutatnak, az elvontságnak vannak modern és régi, eredeti és kevésbé eredeti arcai, fokozatai és lendületei, amelyek mind-mind természetszerűleg határozzák meg a létrejővő hangzás minőségét, dinamikáját, befogadhatóságát, de egy mindig közös bennük: az ECM kiadványain megjelenő muzsikusok kiváló játékosai saját hangszereiknek, van egy konceptre felépített mondanivaló, nincsen öncélú csapongás, hanem egy jól meghatározható, de legalábbis megérezhető elv köré épül fel egy kiadandó album.

 

Nincsen ez másként a New York-i elit zongorista, Vijay Iyer és egykori mestere, Wadada Leo Smith trombitás első közös duó lemezén sem, amely produkció eredete a belső borítóban még saját történetet is kap. Ahogyan Iyer meséli: „Wadada Leo Smith közel két évtizede a példaképem, barátom és tanárom. 2005 és 2010 között az a megtiszteltetés ért, hogy a Golden Quartetjében dolgozhattam, amelynek széles repertoárja a tiszta hangoktól a torzítottakig, a lendületes játéktól a csendesig, a dallamos muzsikálástól a zajosig mindent felölelt. Ezekben a kvartett előadásokban Wadada és én gyakran önálló egységet képeztünk, amolyan egységet az egységben, amely spontán duó kiállásokhoz vezetett. A folyamat során a lehetőségek olyan tere jelent meg, amely a zenélés más rendszereit kínálta. Az évek során tudatosan folytattuk ezeket a kalandokat, amelyből most örömmel mutatunk meg még többet ezen a korongon.”

 

A projekt további inspirációját az indiai képzőművész, Nasreen Mohamedi (1937-1990) absztrakt rajzai képezik. A lemez gerince ugyanis nem más, mint  a New York-i The Metropolitan Museum of Art megbízásából készült kompozíciócsokor a Mohamedi rajzait bemutató 2016-os, a The Met Breuerben még mindig látogatható kiállításhoz – érdemes megnézni a csatolt linken található kis promóciós videót. De természetesen jó látni a zenei projekthez készült EPK-t is:

 

 

Változatos, de inkább csendes, mégsem annyira nyugodt melódiák jönnek létre az album improvizációi során. Az eredmény összességében egy amolyan túlságosan is intellektualizált zene, amit máshogy hallgatunk a rajzok felől, mint önmagában, és kétségtelenül az előbbiekkel együtt tesz ránk igazán nagy hatást, hiszen ritka, hogy ennyire direkt módon materializálódjon az elvontság, hogy az időrendi lánc fordítottsága ellenére ekkora magyarázóerővel szolgáljon egy zenei alkotás egy korábbi képzőművész munkáihoz, miközben maga a zene elég nehezen befogadható. Viszont ha hajlandóak vagyunk egy kicsit elmerülni a rajzokban, akkor nagyobb örömet lelünk majd ebben a zenei kiadványban is, amely – ha önállóan nem is annyira izgalmas – felfűzhető egy, a kortárs művészetekben elmerülő detektív narratívára. Nyomozzanak!   

 

Előadók:

Vijay Iyer – zongora, Rhodes, effektek

Wadada Leo Smith - trombita

 

A lemezen elhangzó számok listája:

1. Passage (Iyer)

2-8. A cosmic rhythm with each stroke (Iyer/Smith)

9. Marian Anderson (Smith)