Frank Schätzing: Breaking News

Vannak nekem ezek a kedvenceim, akik ugyan korántsem hibátlanok, lehet, hogy nem az adott műfaj úttörői vagy totális megújítói, de mégis kiemelten kedvesek a szívemnek. Azért ezt elérni egyáltalán nem egyszerű, mert egy bizonyos fajta egyediséget feltételez, éppen ezért különösen fontosnak tartom, hogy minél többen ismerjék és olvassák ezen szerzők műveit. Frank Schätzing is valahogy ezek közé a nehezen besorolható szerzők közé keveredett (például J. R. dos Santos-szal együtt), akik nehezen találnak rá az olvasóközönségükre, vagy éppen a megfelelően rájuk aggatható címkékre a regényeik kapcsán. Schätzing ráadásul különösen megnehezíti az olvasók dolgát, hiszen minden egyes megjelent kötete gyakorlatilag más-más műfajba sorolható – a történelmi krimitől kezdve a politikai, a tudományos témákon át az öko thrilleren túl egészen a sci fi-ig szinte mindent találunk életművében. A Breaking News-t pedig leginkább egy történelmi-tényfeltáró-családregényként lehetne jellemezni, természetesen megtűzdelve azért az elmaradhatatlan akcióval és feszültséggel.

Ahogy a szerzőtől korábban már megszokhattuk, ezúttal is egy kifejezetten nagy ívű történetet tár elénk: közel száz év történelmét kíséri végig az Izraelben élő, illetve egészen pontosan a cionizmus hatására Izraelbe visszatelepülő zsidóság szemszögéből. Szerencsés választás volt minden tekintetben családregényként kezelni a múltba visszatekintő történetszálakat, egyrészt így sokkal töményebb élmény szembesülni azzal, mi minden zajlott ezeken a területeken az elmúlt száz évben (és részben zajlik még most is, ki tudja meddig), másrészt pedig a szerteágazó családfát kihasználva több eltérő nézőpontot, gondolkodásmódot is könnyen bemutathatott, amivel összességében egészen objektív képet kaphat az olvasó is az ütközetett hitekről és elvekről. Amellett, hogy ezek a részek számomra érzelmileg kifejezetten felkavaróak voltak, szerencsére mentesek maradtak a túlzó pátosztól vagy éppen az olcsó drámaiság eszközeitől, igazi beleéléssel olvastam a szereplők sorsának alakulását.

Párhuzamosan azzal, hogy pár éves ugrásokkal folyamatában megismerhetjük a múltat, a jelenben is bőven zajlanak az események. Kalauzunk itt Tom Hagen, a valaha volt egyik legnevesebb Közel-Keletre specializálódott haditudósító és sztárriporter, akivel éppen azelőtt találkozunk, hogy teljesen összeomlana. Mondanom sem kell, a napjainkban (pontosabban 2011-ben) játszódó szál nagyon hamar kifejezetten depresszív hangulatot vesz, és ez kimondottan jót tesz ezeknek a fejezeteknek. Hagenből nem lesz hős, nem egy mindent azonnal megoldó és sohasem hibázó figura, hanem egy reális, egyébként nem is különösebben szimpatikus újságíró, akinél nehezen eldönthető, hogy vajon a benne vagy a körülötte dúló háború a hevesebb. Ez pedig már csak azért is örvendetes, mert ez a fajta érzelmi töltet, a hihető reakciók, gondolatok számomra feledtetni tudták a fel-felbukkanó üldözési jeleneteket vagy éppen az itt-ott előforduló klisészerű, kiszámítható megoldásokat is…

Be kell valljam, hiába szeretem annyira a szerző műveit, és fogadom mindig kitörő lelkesedéssel az újabb és újabb megjelenő regényeit (amelyekre Schätzing esetében általában éveket kell várni), mindig ott van bennem a félsz, hogy jaj, csak el ne szúrja (gondolok itt a néhol nem túl sikeres történetvezetésre és kötelező izgalomfaktorhoz kapcsolódó jelenetekre leginkább). Kicsit már-már szégyellve magam, hiszen az egyik kedvenc szerzőmről van szó, ezúttal kifejezetten kellemes meglepetést jelentett számomra ez a kötet. Az egész témakör kezelése, a karakterek érzelemvilága, a teljes regény felépítése, ahogyan múlt és jelen szépen lassan egymásba fonódik, valami egészen megdöbbentő erővel hatott rám. Az a fajta, néhol egészen szenvtelen tényfeltáró stílus, amelyen át az információkat közvetíti, hihetetlenül jól eltalált, az ezáltal megteremtett hangulata pedig egészen egyedi élmény volt a számomra. És még egy szót sem szóltam Ariel Saronról, vagy az őt ért merényletről – ez nem véletlen. Szerencsére sokkal többet ad a mű, mint amit a jól hangzó alcím sejteni enged. Bízom benne, hogy sikerült pár kételkedőt rábírnom, hogy rászánja magát erre a bő ezer oldalas olvasmányra, és hogy hozzám hasonlóan hosszú időre maradandó élménnyel gazdagodjon általa.