Főkép

Fülszöveg:

Bármibe is kerül, Cavendon a tiéd lesz, hogy uralkodj benne.

 

Cavendon Hall ismét kitárja kapuit előttünk. 1926-ot írunk, még érezhető az első világháború hatása, amely alaposan megváltoztatta az angol arisztokrácia világát is. Kevesebb a szolga, nehezebb a kastély fenntartása, csak kívülről látszik ugyanolyan csillogónak az élet.

És újabb nagy változások várnak az Inghamekre: szerelmek, csalódások, születések, halálok. Miles, az örökös, el akar válni arisztokrata feleségétől, hogy szíve szavát kövesse. A gróf is tartogat egy meglepetést...

A Swannok továbbra is odaadóan szolgálják uraikat, de a fiatal generáció már többre vágyik. Négy cavendoni asszony fog össze, hogy megmentse a kastélyt és a világukat: Deidre, a dolgozó lány, Daphne, az odaadó feleség, a fiatal, önfejű Dulcie meg Cecily Swann, a divattervező és üzletasszony.

Amikor minden épp jóra fordulna, elérkezik 1929 ősze...

 

Részlet a regényből:

A ház némán szendergett, szinte riasztóan nagy volt a csönd. Cecily megállt a kis belépőben, a fülét hegyezte, hátha hall valami neszezést, az életnek valami jelét.

Még a légy sem zümmögött, amit nyugtalanítónak talált. Korábban sápadtnak látta a nagynénjét, olyan fáradtnak és elgyötörtnek tűnt. Csak nem ájult el? Vagy ágynak esett?

Azért kereste fel az otthonában, hogy segítsen rápróbálni a ruhákat, amelyeket Londonból hozott neki. Kimerítő dolog ruhákat próbálni, egyiket a másik után, remélhetőleg Charlotte készen áll rá.

Cecily éppen a nappali felé tartott, amikor az emeletről zörejeket hallott, mire megállt. - Odafönt vagy, Charlotte néni? - kiabálta, s már indult is felfelé a lépcsőn.

Charlotte megjelent a pihenőn, onnan nézett le az unokahúgára.

- Cecily! Későbbre vártalak.

Mikor Cecily a pihenőhöz ért, szeretettel megölelték egymást, aztán mindketten bevonultak Charlotte hálószobájába.

Cecilynek rögtön feltűnt az ezüstkeretes fénykép: David Ingham, az ötödik gróf arcképe. Charlotte tizenhét éves korától egészen a gróf haláláig mellette dolgozott a személyi titkárnőjeként.

Jóllehet a kapcsolatuk az együtt töltött évek alatt egyre in- timebbé vált, olyan körültekintően viselkedtek, hogy az emberek csak találgatták, vajon szeretők-e vagy sem. A Swannok kivételével, akik a cavendoni mindennapok összes titkát ismerték.

Az ágyon heverő kép mellett bőrkötéses naplók meg egy halom jogi irat feküdt. Charlotte azonnal felfigyelt Cecily különös arckifejezésére, követte hát a tekintetét. - Miért bámulod annyira David fényképét? - kérdezte.

- Nem értem, miért tartod a hálószobádban? Nem furcsállja a vőlegényed, ha folyton az édesapja arcképével kell farkasszemet néznie?

Charlotte erre nevetésbe tört ki. - A fiókba szoktam zárni - szólalt meg egy kicsit később, mikor már alábbhagyott a vidámsága. - De összeállítottam neked egy listát, és a kép hátán van a nagyszéf kódja. Ezért van most itt.

Időközben kivette az arcképet a keretből, és megmutatta Cecilynek a hátuljára gondos kézzel feljegyzett számot. - Ez a számkombináció nyitja a nagyszéfet, ahol az ékszereimet és a fontosabb iratokat tartom.

Az éjjeliszekrényen heverő listáért nyúlt, átnyújtotta Cecilynek. - Az előbb a kódot is hozzáírtam. Igaz is, ott van néhány históriás könyv. A másik páncélszekrényben őrzöm őket, a többi krónikával együtt. Éppen ezeket rendezgettem, szépen sorba raktam őket.

- És a többi szám mit jelent? - pillantott Cecily a listára.

- Majd később elmagyarázom. Erre is sort kerítünk, de előbb másról szeretnék beszélni. Amikor meghalok, te veszed át a helyemet, nálad lesznek a históriás könyvek. Egészen a halálodig. De még jóval előtte ki kell jelölnöd azt a személyt, aki a helyedbe lép, és őrzi a feljegyzéseket.

- Mi a baj, Charlotte néni? Beteg vagy? - kérdezte Cecily riadtan.

- Dehogyis. Ne csacsiskodj már!

- Akkor miért végrendelkezel, és miért emlegeted a halálodat, amikor épp az esküvődre készülsz?

- Pont neked magyarázzam, milyen gyakorlatias vagyok? Rendezni szeretném az ügyeimet, mielőtt hozzámegyek Charleshoz. Külföldre megyünk, utazni fogunk, és már ötvennyolc éves vagyok. Szóval, minden eshetőséggel számolva...

- Miféle eshetőséggel számolva? - szakította félbe Cecily élesen.

- Nyugodj meg, drága Ceci. Makkegészséges vagyok, fizikailag és szellemileg egyaránt jó formában vagyok. Van viszont egy kis vagyonom, például ez a ház, az ékszerek, amelyeket David évek alatt vásárolt nekem, bizonyos befektetések, amelyeket rám hagyott. Szeretném, ha tisztán látnál mindent. ígérem, hogy még sokáig nem halok meg.

- Vigyázz, mert szavadon foglak!

- Nem hagylak cserben. De nem tudhatjuk, mit hoz a holnap. Nem a mi kezünkben van a sorsunk, mi vagyunk az ő kezében. Azzal kell gazdálkodnunk, amit ránk mért az élet. Nem tehetünk mást, mint reménykedünk és imádkozunk, hogy végül minden jóra fordul. Ezt jól vésd az eszedbe, Ceci.

- Minden szavadat komolyan szoktam venni, mindig hallgatok rád - bizonygatta Cecily.

Charlotte felemelte az egyik históriás könyvet, felütötte egy bizonyos helyen, átnyújtotta Cecilynek. - Kérlek, olvasd el ezt a feljegyzést.

Cecily lenézett a megjelölt oldalra, és felolvasta a kalligrafikus szépírással papírra vetett szöveget.

 

A saját kezemmel. 1876 júliusában.

Szerettem szívem hölgyét. Mindennél jobban.

A Swann tökéletesen illik az Inghambe.

Együtt háltam vele. Az enyém lett.

Mindent nekem ad. Nemzettem neki egy gyermeket.

Ó, a mi örömünk! A gyermek meghalt a méhében.

Tönkretett bennünket.

Elhagyott engem. Visszajött hozzám.

Ismét övé lett az éjszakám.

Egészen halálom napjáig. M. Swann.

 

Cecily, még a könyvvel a kezében, a nagynénjére nézett. - Ez olyan szomorú... elvesztettek egy gyermeket. - Sírás fojtogatta. - Tudod, ki volt? A férfi, aki ezt feljegyezte? A Swann? - A vallomás felkeltette az érdeklődését, kíváncsi is volt, meg is hatódott.

- Ki lehet következtetni, de csak a dátum miatt. Ezt szerintem Mark Swann írta, Percy és Walter apja. Akkoriban ő volt a család feje. De fogalmam sincs róla, ki lehetett az Ingham család nőtagja. Érthető, hogy krónikásunk nem jegyezte be a hölgy nevét a históriás könyvbe. Nem akarta bajba sodorni. Legalábbis sejtésem szerint.

- Miért mutattad meg nekem ezt a bejegyzést?

- Ugyanazért, amiért pár éve Charlesnak is beszámoltam róla. Azt akartam, hogy megértse: van valami titokzatos az Ingham férfiak és a Swann nők egymás iránti, végzetes vonzalmában. És azt akartam, hogy ezt te is lásd.

Cecily sötét szemöldöke komoran összeszaladt. - Nem egészen értelek. Mire akarsz kilyukadni ezzel?

- Már két Ingham férfival volt kapcsolatom. Egyikük meghalt, a másik pedig éppen arra készül, hogy feleségül vegyen. Mi a helyzet veled meg Milesszal? - Egy pillanatra elhallgatott, majd metsző pillantást vetett Cecilyre. - Már gyerekkorotok óta egészen közel állsz Mileshoz. Tudom, hogy szerelmesek vagytok egymásba.

- Így van - vallotta be Cecily azt, amit éveken át tagadott.

- És nem volt másik férfi az életedben, igaz?

- Nem volt. Túlságosan lefoglal a munkám. Nincs rá időm.

Charlotte elfojtotta mosolyát. - Szerelmes vagy Milesba - ismételte meg. - Nem érdekel a többi férfi, cseppet sem vonzanak.

- Nincs igazam? - kérdezte aztán, mivel Cecily néma maradt.

- Igazad van - hebegte Cecily.

- Ő is szerelmes beléd. Úgy gondolom, hogy többek között ezért nem sikerült a házassága. Természetesen Clarissa is szerepet játszott benne. Nem volt jó feleség, és nem esett teherbe. Egy szó mint száz, a lényeg a lényeg... nem fog békén hagyni, Ceci. Készülj fel rá. Ilyenek az Ingham férfiak. Velünk. Nem adják fel.

Cecily felsóhajtott. - Ma délelőtt közölte velem, hogy beadja a válókeresetet. Azt mondta, reméli, hogy együtt lehetünk, ha szabad lesz, mert szerelmes belém.

- Mit válaszoltál erre?

- Megmondtam neki, hogy fogalmam sincs, mit szólnék hozzá. Nem a levegőbe beszéltem, Charlotte néni. Nem hiszem, hogy vissza tudnék menni hozzá. Soha. Annyira megbántott. Nem bírok megbocsátani neki. Sosem felejtem el, hogy elárult.

- Jaj, életem, dehogy árult el - mondta Charlotte lágyan; fájt a szíve Cecilyért, mivel tudta, mennyire szenvedett.

- Teljesítenie kellett a kötelességét, mivel ő a grófság örököse. Akárhogy érzett is irántad, félre kellett tennie az érzéseit. Nem volt más választása.

- Hiszen te véded őt! - pittyesztette le Cecily a száját, és sokatmondó, szigorú pillantást vetett a nagynénjére.

- Nem, csak azt próbálom megértetni veled, mivel kellett szembenéznie. Miles Ingham a kötelességét teljesítette - hangsúlyozta ismét. - Meg kellett nősülnie, hogy örököst tudjon nemzeni.

- Ha egyszer szabad lesz, megint teljesítenie kell a kötelességét! El kell vennie egy arisztokrata lányt, hogy nemesi származású örököse legyen. A gróf nem fogja annyiban hagyni! - vágta vissza Cecily vehemensen.

- Nem, nem, nem így lesz - csitította Charlotte. - Esküszöm rá. Nemrégiben ismét felhívtam Charles figyelmét arra a bejegyzésre, amelyet az előbb olvastál. Az a vallomás tökéletesen illusztrálja, milyen régóta szövődnek románcok a két család között. Több mint száz éve már. Közöltem vele: feltétlenül bele kell egyeznie abba, hogy Miles beadja a válókeresetet. Nem ágálhat ellene. Arra is figyelmeztettem, hogy nem szólhat bele abba a kapcsolatba, amelyet Miles valószínűleg kialakít majd veled. A világ drasztikus változáson esett át, amit Charles el is fogad.

Cecilyt őszintén meglepték a hallottak, csak ült, ült, szájtátva nézte a nagynénjét, pár percre torkára forrt a szó.

Aztán rádöbbent az igazságra. - Ugye, ez a te műved volt? Te állítottál párba bennünket erre a hétvégére. Te beszélted be a grófnak, hogy mi ketten jól össze tudunk dolgozni, nyugodtan ránk bízhat mindent. A programot. Az esetleg felmerülő problémákat. Te voltál az, Charlotte néni. Te mesterkedtél, te mozgattad a háttérből a szálakat!

- Dehogy - tiltakozott Charlotte. - Csupán olyan helyzetet teremtettem, amelyben te meg Miles nagy segítséget jelenthettek, ha valami félresiklana. Persze tudtam, hogy itt lesz a remek alkalom, újra egymásra találhattok.

- Csak csűröd-csavarod a szavakat.

- Meglehet. Már hat éve figyelem, mennyire szenved szerencsétlen Miles. Rossz volt nézni, még a szívem is belesajdult. Azt is láttam, hogy te csak robotolsz és robotolsz. Hogy elfelejtsd a bánatod és a magányod. Mindketten boldogtalanok vagytok. Annyira bíztam benne, hogy segíthetek, és valahogy rendbe tudjátok hozni az életeteket.

Mivel Cecily hallgatott, halkan folytatta: - Nos, elismerem, vétkes vagyok, én mesterkedtem. A tény akkor is tény marad: Milesnak örököst kell nemzenie, ez elől nincs menekvés. És te vagy az egyetlen nő, akit ágyba akar vinni. Ez is tény.

- Szörnyű helyzetbe hoztál! - pörölt vele Cecily.

- Nem igaz. Ha jobban belegondolsz, a te kezedben van az összes adu. Tiszta szívemből mondom, hogy nyerésre állsz. De most lépjünk túl ezen. Hadd magyarázzam tovább, mi a végakaratom. Te vagy a főörökösöm. Rajtad kívül csak Harry örököl utánam. Róla már gondoskodtam, amiatt már nem fáj a fejem. Kettőtökre hagytam a házam. A Cecily Swann Couture részvényeimet viszont teljes egészében rád testálom. A te vállalkozásod, jobb, ha egyszemélyi tulajdonos vagy.

- Köszönöm, nagyon köszönöm, Charlotte néni. És mi lesz Dorothy nénivel? Neki is volt pár részvénye.

- Nem sok. Kivásárolom a cégből. Boldog lesz, ha eladhatja a részvényeit. Nincs szükséged üzlettársakra. Ezt sose felejtsd el! Hosszú távon csak nyűgöt jelentenek.

- Te sosem voltál kölönc a nyakamon - mutatott rá Cecily halkan, miután összeszedte magát.

- Köszönöm, hogy ezt mondod. Igyekeztem a háttérben maradni.

- Még fel kell próbálnod a ruhákat - szólalt meg Cecily egy perc csend után.

- Először zárjuk be a széfbe a históriás könyveket meg az iratokat, aztán a kelengyémre koncentrálok, esküszöm.

 

A Kiadó engedélyével.