Főkép

Fülszöveg:

A történetben két tizenéves, Aysel Seran és Roman Franklin egy online oldalon találkozik, ahol öngyilkossághoz keresnek partnert maguknak (ilyen oldalak valóban léteznek). Azért van szükségük egymásra, hogy biztosak lehessenek benne, a végén egyikük sem visszakozik. A modern Rómeó és Júlia-történetben a két fiatal egyre közelebb kerül egymáshoz a közös öngyilkosságig hátralévő 26 napos visszaszámlálás során, és a végén már csak egy kérdés marad: éljenek tovább, vagy meghaljanak?

 

Részlet a regényből:

Mr. Palmer zavarában vöröslő fejjel ellép az asztalomtól, és áttér a következő sorra. Megkéri Marie-t, hogy ne rágózzon, és szól Tonynak, hogy ne zsírozza össze a billentyűzetet a hamburgeres ujjaival.

Amint biztonságos távolságba kerül az asztalomtól, visszatérek a Sima Átkeléshez. Ez az oldal azoknak szól, akik, egyszerűen fogalmazva, öngyilkosságra készülnek. Több tucat hasonló oldal van a neten. Vannak köztük jobbak, vannak kevésbé jók. Néhány a konkrét módszereket előnyben részesítőkre szakosodott, mint például a fulladásos halál, de vannak kifinomultabbak is olyanok számára, akik valamilyen hendikeppel élnek, például korábban sikeres, ám lesérült sportolók. Olyat még nem sikerült találnom, amely pszichotikus bűnözők nem kívánt gyerekeinek szól, úgyhogy most bizakodom a Sima Átkelésben.

A weblap egyszerű, minden látványos grafikai megoldás nélkül. Fekete és fehér. Klasszikus. Persze, ha egy öngyilkosoknak szóló weblap lehet egyáltalán klasszikus. Van külön hely az üzeneteknek, és van egy fórum is, én főleg ezeket nézegetem. Az utóbbi időben nagyon érdekel az Öngyilkossági társkereső részleg.

Az a baj az öngyilkossággal, és ezt a legtöbben nem is fogják fel, hogy nehéz végigcsinálni. Én viszont tudom. Nagyon is tudom. Az emberek mindig arról papolnak, hogy az öngyilkosság gyávaság. Nyilván az, persze, mert az ember feladja és kilép. Elmenekül a jövő fenyegető sötétsége elől, és megakadályozza, hogy azzá váljon, aki nem akar válni. Mert retteg ettől. De csak azért, mert gyáva tett, még nem jelenti, hogy könnyű kivitelezni.

Az a helyzet, hogy attól félek, túl erős az életösztönöm. Depressziós elmém és nagyon is élő testem folyamatos küzdelemben áll egymással. Félek, hogy a testem az utolsó pillanatban győzedelmeskedik az agyam felett, és akkor ott maradok, félúton a megvalósításban.

Semmitől sem rettegek jobban, mint a félmunkától. Egyáltalán nem szeretném tolószékben végezni úgy, hogy csak pépes ételt tudok fogyasztani, miközben 24 órán át vigyáz rám valami kretén nővér, akiről mindenki tudja, hogy titokban valóságshow-kat néz.

Ezért keresek partnet. Gondolom, az a lényeg, hogy az ember talál egy hasonlóképpen elkeseredett személyt a környéken, akivel együtt készíti el a tervet. Úgy tűnik, együtt könnyebb, és szemmel láthatóan hatékonyabban is működik a dolog. Bejelentkezem.

Átfutok pár bejegyzést. Egyik se jó nekem. Vagy túl messze laknak (egyébként miért akarja Kaliforniában ilyen sok ember fejbe durrantani magát? Az óceán mellett se boldogabbak a népek?), vagy rossz társadalmi csoportba tartoznak (nem akarok összeakadni valami középkorú, házassági problémákkal küzdő fazonnal, és a kizsigerelt focistaanyukák se nekem valók).

Azon tűnődöm, hogy feladok egy saját hirdetést, de nem igazán tudom, mit írjak bele. És persze, az is nagyon szomorú, ha az ember kinyújtja a kezét, hogy találjon egy társat, és aztán elutasítják. Hátrapillantok, és látom, hogy Mr. Palmer néhány sorral arrébb van. Tina Bart vállát masszírozza. Lehet, hogy nincsenek is meg olyan jól Mrs. Palmerrel, ahogy gondoltam?

Mr. Palmer észreveszi, hogy nézem, és megcsóválja a fejét. Rávillantom a legkedvesebb mosolyomat, felemelem a kagylót, és tárcsázom a következő számot. Samuel Porter, Galveston Lane.

Miközben hallgatom az ismerős kicsengést, a számítógépem belepittyeg. A fenébe is, mindig elfelejtem lenémítani a hangot.

Laura, a mellettem ülő, középkorú nő túlságosan élénk színű rúzst használ betegesen halvány arcszínéhez. Most kérdőn néz rám.

Vállat vonok.                                                      

– Azt hiszem, a software frissíti magát – súgom oda.

Laura forgatja a szemét, tuti, hogy egy élő hazugságvizsgáló van beleépítve.

Samuel Porter nem veszi fel a telefont. Nyilván őt sem izgatják fel az ingyen koktélok Hawaii-on. Visszamegyek a Sima Átkelésre. A pittyegés azt jelezte, hogy valaki új posztot tett ki a társkereső fórumra. A címe április 7-e. Kinyitom:

 

Bevallom, először azt hittem, hogy ez hülyeség. Az öngyilkosság legfontosabb része pont az, hogy örökre egyedül lehessek, úgyhogy nem is értettem, miért kellene ehhez valaki más is. De most már másképp gondolom. Attól félek, hogy az utolsó pillanatban gyáva leszek, vagy valami ilyesmi. Van más is, de most nem akarok belemenni a részletekbe.

Csak pár kérésem lenne. Először is, olyanokkal nem akarok összejönni, akiknek gyerekei vannak. Azt nem viselném jól. Másodszor, nem lakhatsz távolabb egy óránál. Tudom, hogy ez nehéz ügy, mivel a semmi közepén élek, de egyelőre ragaszkodom hozzá. Harmadszor, április 7-én kell megtennünk. Ez az időpont fix. Ha többet akarsz megtudni, írj privátban – FagyottRobot.

 

A Kiadó engedélyével.