Larry Gonick – Mark Wheelis: Képregén

Mi történik, ha napjaink egyik legviharosabban fejlődő tudományágát összeeresztjük a szórakoztató irodalom talán leglazábbnak tartott műfajával? Avagy mi történik, ha két vicces kedvű tudós összeül képregényt rajzolni? Szerencsére nem kell sokat gondolkodni, a végeredmény a Képregén, amely a genetika rövid történetét mutatja be 1983-ig.

Mark Wheelis, amerikai mikrobiológus adta a Képregén(y) megalkotásához szükséges szakmai tudásanyagot (egyébként jelenleg a University of Californián tanít, a genetikán kívül a biológiai hadviselés iránt is érdeklődik). Larry Gonick, a vizuális megjelenítésért felelős rajzoló, a „túlképzett képregénygyártó” pedig leginkább a magyarul is megjelent Képregényes világtörténetről és A modern világ képregényes történetéről ismert, de ezen kívül angolul több képregénye is jelent már meg, mind ismeretterjesztő témában (például a fizikáról, a statisztikáról, a kalkulusról és az algebráról). Témaválasztását azzal indokolja, hogy „a képregény remek módszer az ötletek és információk terjesztésére, és nekem van ez az őrült álmom, hogy a jobban informált emberek jobb tagjai lesznek az emberiségnek…”

A tudományos ismeretterjesztő irodalom nem csupán száraz adatok és információk halmaza, amiből az elkeseredett laikus megpróbálja kihámozni egy-egy tudományág rejtelmeit (vagy értelmét): a tudás egyáltalán nem zárja ki a szórakozást. Sőt, sokszor kéz a kézben járnak – végül is amin jót nevetett az ember, azt könnyebben megjegyzi, mint amin másfél mondatonként bealszik, nem? Ez a képregény előfutára annak a mozgalomnak, ami manapság kezd igazán kibontakozni, és divatosan nem-formális tanulásnak (non-formal learning) szokták nevezni.

A mai modern világban alig akad ember, aki ne lenne tisztában a genetika alapelveivel (még ha valamilyen okból kifolyólag nem is ért velük egyet). Mendel már középiskolai tananyag, de a mindennapi életbe is kezdenek beszivárogni az elmúlt évtizedek során felhalmozódott genetikai tudás gyakorlati alkalmazásai: elég csak a génmódosított növényeket említeni, vagy a cukorbetegek számára ma már könnyen hozzáférhető inzulint. De vajon gondolta volna a kedves olvasó, hogy a recesszív gének problémája már a Bibliában is megjelent?

A Képregén rendkívül szórakoztató stílusban mutatja be a genetika történetét az ókortól 1983-ig. Tény, hogy az azóta elért eredmények fényében még 2-3 folytatást gond nélkül hozzá lehetne csapni az első részhez, de azt is érdemes megemlíteni, hogy a képregényben bemutatott alapokat nem cáfolták meg azóta sem, úgyhogy kiindulási pontnak remek. Már csak azért is, mert a leírtak (és rajzoltak) körülbelül lefedik a (nem fakultációs) középiskolás genetika tananyag nagy részét, és mennyivel izgalmasabb lehetne egy képregényből tanulni biológia órán, mint tankönyvekből?

Arról nem is beszélve, hogy a képsorok pörgetése közben néha (ingerküszöbtől függően akár elég gyakran is) elkerülhetetlenül felnevet az ember: a bolháktól vakaródzó Anthony von Leeuwenhoek, az óriásmuslica vagy Gregor Mendel szívszorító(an bemutatott) története tökéletesen alkalmas némi instant jókedv eléréséhez (és akkor a kövek szaporodásáról meg a csámcsogó fehérje-kígyókról még nem is beszéltem). Ennek fényében nemcsak azoknak ajánlott olvasmány, akik zöldfülűnek érzik magukat a genetikában, hanem olyanok is bátran kézbe vehetik, akik amúgy találkoztak már a transzkripció meg a transzpozon fogalmával!