FőképFogalmam sincs, hogyan kell történelemkönyvet írni, azt viszont nagyon jól tudom, hogy mit várok el egy történelemkönyvtől. Legyen rövid, szórakoztató, objektív, érdekes, emlékezetes és lényegre törő. Larry Gonick hatból négy kitételt teljesített, ami egész jó arány.

A modern világ képregényes története néhol ugyan kissé erőltetett, de többnyire humoros előadása mindannak a borzalomnak, amit az emberiség a történelem során művelt. Vagy inkább ironikus, bár az irónia is a humor egyik formája, szóval mégiscsak nevezhetjük humorosnak. Ebből adódóan pedig szórakoztatónak. Keserűen mosolygunk a hódítók barbárságán, a rabszolgák szenvedésein, a kapitalizmus országokat kizsákmányoló hívein és a milliókat elpusztító háborúkon – ugyanis ezek jelentik az emberi történelem modern korát.

Ez a „modern” kifejezés olyasvalami, amivel nehezen jutok dűlőre. Időben be lehet ugyan határolni a modernség kezdetét, de nincs határozott vonal, ezért az előzményekre is érdemes szót vesztegetni. Namármost, az viszont nem túl pozitív, hogy a modern világról kellene beszélni és az első kötet felét az előzmények teszik ki. Ezeket le lehetett volna tudni néhány oldalban, és akkor talán több hely jutott volna az alább részletezett probléma megoldására.

Merthogy a tárgyilagossággal és a lényegre törő jelleggel sincs gond. Annyira nincs, hogy néhol már emiatt válik érthetetlenné az egyes események közti kapcsolat. A végét jobb lett volna külön kötetben kifejteni, mert a kiemelt lényeg egyszerűen nem áll össze. Háromszor olvastam el az ide vonatkozó részt, de nem tudtam rájönni, hogy miért áll Amerika hol az egyik, hol a másik oldalon ugyanabban a viszályban.

Érdekes, persze, hiszen maga a megvalósítási forma teszi a könyvet különlegessé. Képregényként előadva sokkal inkább magukkal ragadtak az események, mintha mindezt egy szokásos szövegkönyvben olvastam volna. Ugyanakkor a könyv nem elég rövid és nem is emlékezetes, inkább csak egyszeri élvezeti értékkel bír, az „újrajátszhatósági besorolása” tízből kettes.

Igen, én is észrevettem, hogy egyszerre kritizálom a könyvek hosszúságát és azt, hogy semmi nincs eléggé kifejtve, de mint említettem, ez megoldható lett volna az előzmények, tehát az ókori és középkori események tömörítésével. Természetesen a történelem fonala sehol sem vágható el úgy, hogy azzal ne csonkítsuk meg az épp vizsgált témát, mert az események többségükben egymásból következnek – ugyanakkor mégiscsak el kellett valahol kezdeni ezt a sorozatot is. Engem pedig kifejezetten zavar, hogy „A modern világ...” cím alatt az első kötet fele az ókort és a középkort részletezi.