Főkép

Amikor keresgélni kezdtem a neten némi információt Kováts Juditról, meglepődve tapasztaltam, hogy sokkal többet nem találtam róla, mint amit már eddig is tudtam. Nyíregyházán született, eredeti szakmáját tekintve levéltáros-történész, a Szépírók Társaságának tagja, novelláit és tárcáit a Holmi, a Jelenkor és a Kalligram folyóiratokban publikálta, első regénye pedig 3 éve jelent meg a Magvető Kiadó gondozásában. A kisprózáival még nem sikerült megismerkednem, de Megtagadva című regényét ismerve tűkön ülve vártam, hogy végre kezembe vehessem a legújabb alkotását is.

 

Az írónő, történész múltját nem megtagadva, ezúttal is olyan témát választott, amelyet átjár a történelem szele. Főhősei a hernádfalvi Wildner András és Engelhart Kinga Erdőszegről - mindketten szlovákok között éltek magyarokként, „apja börtönben, anyja tanácstalan, s Kingának fogalma sincs, mi lesz vele. A líceum megszűnt létezni, nincs se német, se magyar iskola egész Csehszlovákiában, s ők nem állampolgárok többé. Jogfosztottak, hontalanok, kollektív bűnösök.” Az Engelhartok ereiben nemes vér csörgedez, de ez is már csak veszélyt és kárt hozott a fejükre, hiszen a vagyonelkobzás következtében a kastélyukat is elvették, csupán két szobát hagytak meg nekik, hogy legyen hol lakniuk. A jogfosztottság következtében sem tanuláshoz, sem munkához, sem nyugdíjhoz, sem betegellátáshoz nem volt joguk többé a magyaroknak. Egyik napról a másikra a szlovák lett a hivatalos nyelv, s ez a színtiszta magyar vidéken gondot okozott a lakosság számára.

 

Ilyen körülmények között Andrásék mi mást tehettek volna, mint – a szülőket, nagyszülőket fájó szívvel hátrahagyva – átszökjenek az anyaországba, Budapestre, hogy – egy jobb jövő reményében – folytathassák tanulmányaikat. Első alkalommal Andor, András édesapja vezeti át őket a zöldhatáron, velük megy András tízéves, szívbeteg húga, Zsuzsa is. „A felvidéki diákok számára az éveket a szökések, tagolják kilenc és fél magyar és két és fél szlovákiai hónapra. Kinga, András és Zuzsa három éve jön-megy a zöldhatáron, s ingázik szünidőkben Budapest és Zöldhalom-puszta között.”

 

Az 1949-es év váratlan fordulatot hoz számukra, Magyarországon a kommunisták átveszik a hatalmat, s ettől kezdve Csehszlovákia baráti ország lesz, a diákoknak nem kell szökniük, hanem úgynevezett kollektív útlevéllel közlekedhetnek a kijelölt határátkelőhelyeken. De főhőseink helyzetén ez nem javít, ugyanis András szülei időközben maguk is átszöktek Magyarországra, neki és húgának tehát már nem kell utaznia, csak Kingának. S helyzetüket tovább bonyolítja, hogy a kisgyermekkori vonzalmuk egymás iránt szerelemmé alakult át, s amikor Kinga nyár elején hazautazik Erdőszögre, még nem is sejti, hogy visszafelé már nem fogja megkapni az engedélyt a kollektív útlevélhez. Így jutunk hát el a könyv címéhez, így lesz a két szerelmes egymástól „elszakítva”. Lehet-e valaha közös jövőjük, elég erős-e a szerelmük ahhoz, hogy az egymástól távol töltött időt s a váratlan további akadályokat is kibírja? A regényben természetesen mindenre választ kapunk.

 

Bár az írónő első regényét is nagyon kedveltem, úgy érzem, ezzel a munkájával közelebb került a szívemhez: hamar megszerettette velem a főhősöket, körmömrágva izgultam értük s reménykedtem, hogy történetük épp úgy zárul, ahogy elképzeltem. Én még emlékszem arra az időszakra, amikor nem lehetett – hirtelen ötlettől vezérelve – kocsiba vágódni és csupán egy személyi igazolvánnyal a zsebünkben átsuhanni az ország határán. Manapság ez már természetes, de akkoriban még útlevél, vízum, valuta kellett hozzá. Ez a regény visszaröpített abba a korba, s külön tetszett, hogy Kováts Judit időnként ismerős, borsodi helyszínekre is elvitt magával.

 

Nagyon szépen, kellő mértékben ötvözi a szerelmi szálat és a történelmi eseményeket, olvasás közben nem kellett attól tartanom, hogy átcsap romatikusba, és még „túlpolitizálva” sincsen. Egyszerű, letisztult gondolatai vannak, az írónő nem akar túl sok eszközt használni, a mű nem hemzseg túlírt, „idézni való” mondatoktól, neki nem ez a célja, hanem arra tanít, hogy megértsük, átérezzük, milyen sors várt azokra a magyarokra, akik elszakadtak az anyaországtól, s milyen nehézségekkel kellett szembenézniük magyarként idegenben és itthon. Bátran ajánlom minden olvasónak, higgyék el, nem fognak csalódni!