Főkép

A korona ára… Igen hangzatos, ám annál szimbolikusabb címet kapott Benkő László Szent László-trilógiájának második kötete. A nemrég boltokba került könyv kiváló ajándék lehet a történelem és a magyar kultúra minden rajongójának.

 

Benkő László sosem okoz csalódást az olvasóinak: akár a honfoglalást, akár a kalandozásokat, akár a tatárjárást, akár a török kort idézi fel monumentális regényeiben, mindig azonos erővel ismertet, elevenít meg és láttat egykorvolt eseményeket. Számomra azonban mégis a Szent László életéről szóló trilógia ígérkezett a legizgalmasabbnak valamennyi műve közül: mivel benne egy szívemnek nagyon kedves történelmi személyiséget választott hőséül. Ám most sem kellett csalódnom: az első könyv, A lázadás parazsán, amely a fiatal Árpád-házi herceget mutatta be, nemcsak izgalmas, kalandos és szépen megírt könyv volt, de elképesztően igaz és a történelmi eseményekhez hűséges is – s ezt a hagyományt folytatja az új, második kötet is.

 

Persze egy történelmi regénnyel kapcsolatban mindig feltehető a kérdés, mégis milyen hűség várható tőle? Hiszen a valóságos történelem – legyen összességében akármilyen érdekfeszítő is – sokszor unalmas, máskor logikátlan, vagy benne szép történetek érnek „rossz” véget. Ha valaki filmet csinál vagy könyvet ír Spartacusról, mindig kitalál a befejezéshez valamilyen diadalmas haláljelenetet. Holott csak azt tudni, hogy senki sem tudja, hogyan halt meg a rabszolgák lázadó vezére, hiszen utolsó csatája után még a holttestét sem találták meg ellenfelei, a rómaiak. Ha kezünkbe vesszük A kőszívű ember fiait vagy az Egy magyar nábobot, valószínűleg az lesz a benyomásunk, hogy ez a Jókai-féle szabadságharc és reformkor sokkal tisztább, romantikusabb, szenvedélyesebb és érthetőbb, mint a valódi. Az események, érzelmek és jellemek sokkal arányosabbak, befogadhatóbbak és „szebbek” ebben a történelmi fikcióban, mint bármiféle valóság lenne. Akár azt is gondolhatjuk, hogy az volna a rendjén való, ha úgy történtek volna a dolgok, ahogyan Jókai tükrözte őket. Vagy épp Zrínyi Miklós. A nagy költő-politikus, aki észlelte a valóság tökéletesen elhibázott aszimmetriáját és logikátlanságát őse, a hazájáért életét áldozó idősebb Zrínyi Miklós történetében. A szigetvári vár védője, az önfeláldozó hadvezér ugyanis soha nem találkozhatott szemtől szembe a vár alatti táborban tartózkodó harcos szultánnal, I. Szulejmánnal, aki ráadásul pár nappal a vár eleste után egyszerű végelgyengülésben kilehelte világhódító lelkét… Így azután nagy eposzában, a Szigeti veszedelemben az ifjabb Zrínyi megírta Szulejmán és az idősebb Zrínyi sosemvolt párbaját, amelyben a hős legyőzi a szultánt: s mindez végeredményben nem történelemhamisítás, nem hűtlenség, hanem művészi megelevenítés.

 

Benkő László könyvében azonban éppen az a legérdekesebb, hogy igyekszik teljességgel tartózkodni a fentiekhez hasonló fiktív megelevenítéshez. Persze meglepő is lenne, ha a barokk vagy a 19. századi romantika eszköztárához nyúlna, de a huszadik század történelmiregény-írói között is szép számmal akadtak olyanok, akik örömmel formálták kedvükre a történelem arculatát politikai, esztétikai vagy lélektani koncepcióik igazolására Móricz Zsigmondtól Makkai Sándoron át Passuth Lászlóig. A Szent László-trilógia két kötete azonban ezekkel szemben úgy alkot meg egy élő és hitelesnek tűnő történelmi arcképet, hogy szinte megszállottan ragaszkodik ahhoz a kevéshez, ami valóban fennmaradt a szent királyról. Ha a trilógiának van koncepciója, akkor talán az, hogy nem akarja Szent László életének és pályájának történetét a saját írói szolgálatába állítani, s vele valamiféle önös összképet igazolni. Csak éppen mesél a hőséről, a magyar elbeszélő hagyomány legjobbjait követve. Amikor "eltér a történelemtől", akkor szándékoltan olyasmiről ír (például szerelemről), amely joggal hagyhatta hidegen a korabeli krónikásokat, bennünket azonban annál inkább érdekelhet. Ám mindezek a főtörténetre ráfonódó mellékszálak, amelyek szigorúan változatlanul hagyják azt a keveset, ami "bizton" tudható.

 

A második kötet a hercegnek a koronához vezető útját mutatja be. Bátyja, Géza és ő végül kenyértörésre kényszerülnek unokatestvérükkel, a németekkel összejátszó Salamonnal. Kemej és Mogyoród, a László hírnevét csak még nagyobbá tevő győzelmek és Salamon elmenekülése után Géza lesz a király, öccse pedig mindenben támogatja. Eljön azonban az ő ideje is: Géza váratlan halála után I. László néven lép trónra, hogy Szent István után az ország második nagy törvényadójává váljon…

 

Benkő ad gondolkodnivalót azoknak is, akik azt hiszik, már mindent tudnak a szent királyról. Azt ugyanis, hogy a regényben szereplő gyönyörű szerelem története milyen véget ér majd, talán csak a harmadik kötetből fogjuk megtudni. Érdemes rá várni!