Lee Child: Rögös út

Amióta a General Press Könyvkiadó új köntösbe öltöztette a Lee Child-sorozatát, mindig izgatottan várom, melyik regény is jelenik meg új, fekete borítóval az angol születésű, de Amerikában élő írótól. Ebben az évben nemcsak az akkor legfrissebb, Bosszúvágy című regényét tehettük fel a polcunkra, de két újrakiadást is. Az első, a Hiba nélkül, amelyben Jack Reacher megpróbálja megvédeni az Egyesült Államok frissen beiktatott alelnökét, ráadásul egy új, magyarul még nem olvasható novella kíséretében jelent meg. Nos, bár a Rögös út című regényt – sajnos – nem kíséri ilyen ínyencség, ez is mindenképpen érdemes az (újra)olvasásra. Talán Lee Child legizgalmasabb regénye, de véleményem szerint mindenképpen a legjobb három között a helye.

Különösen kezdődik a történet: Reacher épp kávét kér, – dupla feketét, csokireszelék és cukor nélkül, műanyag pohárban –, amikor kinéz a kirakatablakon, s lát kocsiba szállni és elhajtani egy férfit. Másnap kiderül, hogy az illető emberrabló volt, s a kocsiban a váltságdíj várakozott rá. Reacher az egyetlen, aki tudja, hogy néz ki azoknak a gazembereknek az egyike, akik elrabolták a milliomos Edward Lane feleségét, mostohalányát és sofőrét. Lane különös valaki: leszerelt katonákkal veszi körül magát, akik nem is tagadják, hogy szívesen működnek közre kommandós bevetéseken ott, ahol megfizetik őket. Reacher arra is hamar rájön, hogy egyáltalán nem úgy viselkedik, mint aki gyászolná vagy siratná a családtagjait. Arra viszont bármikor hajlandó, hogy halálos fenyegetésekkel támadjon rá az őt akadályozókra. Ám mindennek ellenére úgy tűnik, semmi köze a rablókhoz, akik folyamatosan új és új összegeket kérnek, de nem adják át a túszaikat. Reachernek végül elege lesz a sok szertefutó szálból, és gyanús körülményből, s maga kezd nyomozni. Így jut el a legkülönösebb emberrabláshoz, amelyről valaha krimit írtak…

Nem tudom megszámolni, hányszor olvastam már újra a Rögös utat. Kivételesen jól sikerült thriller, mert jó krimi is. Vagyis Reachernek egyszerre érvényesül benne mindhárom vonása, amiért szeretem, és amiért – gondolom – a legtöbb olvasó rajong érte. Védelmezi a gyengéket: nagyon erős indoka van rá, hogy megtalálja Kate-et és Jade-et. Az, hogy úgy tűnik, Lane háza táján lassanként már mindenkit csak a bosszú érdekel: a csodaszép nő és imádott kislánya mintha már nem is lennének fontosak. Ám Reachert csakis az ő személyük tartja a különös csapatban, s végül arra is sikerül rájönnie, hogyan és miért vitték el őket…

Emellett a történet egyformán nyomozós és öldöklős. Mindig is jobban szerettem azokat a történeteket, amelyekben Reacher – afféle modern Sherlock Holmesként – bevetheti a logikáját és a következtetőképességét. A Rögös út ilyen regény. Emellett azonban pergő és igazán akciódús is: biztos, hogy senki sem unatkozik rajta. Sok-sok szála a végén logikus rendbe fonódik: ráadásul úgy vélem, az összes Reacher-könyv közül ennek a legjobb az utolsó bekezdése…

De vigyázat: senki se lapozzon előre megnézni, ha még nem olvasta a könyvet! Csak akkor fogjuk igazán élvezni, ha végigvezetett bennünket azon az úton, amelyen Reacher eljut az igazsághoz. Ez az út ugyan tényleg rögös: de hát ő sosem szerette elkerülni a kihívásokat.