Főkép

Ki ne ismerné Rózsa Sándor, a több mint 200 évvel ezelőtt született alföldi betyár történetét? Alig hiszem, hogy akad olyan magyar olvasó, aki ne hallott volna róla, hiszen a könyvbarátok olvashatták mondjuk Móricz Zsigmond és Krúdy Gyula róla szóló regényeit, vagy akik inkább a filmeket részesítik előnyben, megnézhették az 1971-ben készült sorozatot, melyben Oszter Sándor játszotta a főszerepet. A magyar Robin Hoodként is emlegetett legendás alak ezúttal Cserna-Szabó Andrást ihlette meg, s a Magvető Kiadó jóvoltából egy – külsőleg – igazán impozáns, tartalmát tekintve pedig egy remek „easternregénnyel” ismerkedhetünk meg. Sokan persze bizonyára megkérdezik maguktól, hogy mi lehet az oka, hogy ehhez a – majdhogynem elcsépelt – témához nyúlt a szerző, mi újat tud hozzátenni ahhoz, amit a klasszikus nagyjaink már megírtak „Rúzsáról”? Megnyugtatok mindenkit, hátra lehet dőlni a karosszékekben, lehet lazítani, mert ezt a bizonytalansági tényezőt teljességgel elfeledhetjük.

 

Elsődlegesen garancia erre magának a szerzőnek a személye, illetve az a tény, ahogy ő ír: aki bármit is olvasott már tőle, tudja, mire számíthat.  A regényírás Tarantinójaként is emlegetett szerző Szíved helyén épül már a Halálcsillag című regényén kívül a Puszibolt és a tavalyi megjelenésű Veszett paradicsom című novelláskötetét olvastam, s azt kell mondanom, engem már a regényével teljesen levett a lábamról. Nem lehet csodálkozni azon, hogy kellő izgatottsággal és némi elfogultsággal (mely utóbbi talán megbocsátható) vártam, hogy a Sömmit a kezembe vehessem.

 

Ahogy azt a fülszöveg is ígéri, ebben a regényben megtudhatjuk az „igazságot”, amit még senki mástól sem, hiszen ezúttal Veszelka Imre a „legszöbb paraszt” az, aki elmeséli nekünk, hogyan született, élt és halt meg a legkedvesebb cimborája, Rózsa Sándor. Persze ez így túl egyszerűen hangzik, pedig korántsem az, hiszen – mint ahogy rögtön a regény elején kiderül – az Ördög már Sándor születése előtti percektől kezdve igényt tartott annak lelkére, ám Rózsa András, az édesapa, keresztülhúzta a számítását. Ilyen „kezdőszéllel” indult hát Sándor élete – ráadásul szó szerint burokban született, hát csoda, hogy már életében is legendává vált? A két híres betyár 22-23 évesen találkozott először és gyakorlatilag azóta elválaszthatatlanok lettek, hiszen mindkettőjük talpa alatt égett a talaj: pandúrok és perzekútorok keresték őket égre-földre, a baj pedig összekovácsolta a sorsukat. Rablás, fosztogatás, bujdosás, néha már-már a fehér cselédek elől is – ez volt az életük, s elhihetjük, hogy nem unatkoztak egy percig sem. De vajon sikerül-e Rózsa Sándornak kicsusszannia az Ördög karmai közül, ellent tud-e állni a csábító ajánlatainak vagy megkaparintja a lelkét? Mindenre választ kap a Kedves Olvasó.

 

Cserna-Szabó András nagyon szórakoztatóan tudja szőni a történeteit, és természetesen ezt a kötetet is sok-sok vidámság járja át. Nagyon kíváncsi voltam, hogy az ízes paraszti beszédet, illetve azt a kétszáz évvel ezelőtti közeget, hangulatot hogyan fogja áttenni, átkonvertálni a XXI. századba. Vagy talán inkább fordítva: hogyan tudja azt a laza, könnyed, már-már szórakoztató irodalomba átcsapó, a komolytalanság határát súroló, fiatalos és pikáns stílusát átemelni Rózsa Sándor idejébe anélkül, hogy túl erőltetettnek, értékét vesztettnek, hovatovább hiteltelennek tűnjön. Maximálisan sikerült neki: minden sora maga az élvezet. Minden Cserna-Szabó-rajongónak kötelező, no meg azoknak is, akinek az olvasás csupa szórakozás, „sömmi” több.