Robert van Gulik: Költők és gyilkosok

Megjelent! Örömmel sóhajthatnak fel Robert van Gulik krimijei, s a középkori kínai nyomozó, Di bíró hívei – folytatódik a 7. századi Kínában játszódó történelmi detektívregény-sorozat, mégpedig a Költők és gyilkosok című regénnyel.

A kötetre ugyan sokáig kellett várni – még 2014-ben kezdte el hirdetni a kiadó, s 2015 közepe lett, mire megjelent –, de feltétlenül megérte. Ráadásul azok, akik már eddig is követték a sorozatot, tapasztalhatták, hogy az eddig a Sorozat Könyvek Kiadó által jegyzett krimiszériának társgazdája lett az épp nemrég kiváló krimiket (Harlan Coben: Nincs üzlet, Philip Kerr: Berlin Noir – Halálos március) megjelentető Jaffa személyében. Így bízom benne, hogy Di bíró ezzel a lépéssel új támogatókra talált, s kalandjainak eddig kiadott hat kötetét gyorsabb egymásutánban követik majd a továbbiak.

A Költők és gyilkosok ráadásul sok szempontból egészen különleges a Di bíróról szóló krimik között. Az író, a holland származású, de (többnyire) angolul publikáló sinológus és diplomata, Robert van Gulik (1910-67) 1950-ben kezdett el detektívregényeket írni az okos és bátor kínai járásbíróról, egy valódi történelmi személyről, akivel kapcsolatban azonban inkább legendák maradtak fenn, mint tények, s akiről a 18. században egy híres kínai regény is született. Első krimijét 1956-ban adta ki, s végül haláláig tizennégy regényt és két novelláskötetet szentelt Dinek. Ezeket folyamatosan írta, s közben össze-vissza kalandozott az időben: hol a bíró ifjúkorát mutatta be, amikor, épp 33 évesen elfoglalta első állomáshelyét Peng-laiban (Az elhagyatott templom titka), hol, túl az ötvenedik születésnapján, már a Fővárosi Bíróság elnökeként bízott rá ügyet (Gyilkosság Kantonban), hol egy korai utazását örökítette meg, amikor kényszerűségből egy nap alatt nyomozott ki számos halálesetet (A kísértetjárta kolostor), hol egy későbbi vendégeskedését mutatta be, ahol egyszerre több összefonódott bűntényt tárt fel (A vörös pavilon). Amikor Gulik meghalt, egy utolsó, 668 táján, tehát Di java férfikorában játszódó regény maradt utána, kiadásra tökéletesen előkészítve, saját rajzokkal ellátva: ez volt a Költők és gyilkosok. Amikor tehát kinyitjuk a kötetet, egyúttal az író legutolsó könyvét kezdhetjük el olvasni, amely már csak halála után láthatott napvilágot.

A regény másik érdekessége, hogy látszólag hiányzik belőle az a hagyomány, amelyet Gulik megteremtett: hogy minden krimijében három, látszólag egymástól független ügyet kell kinyomoznia Di bírónak. Hiszen a valóságos életben sem jellemző, hogy egy hivatásos rendőr, halottkém, bíró vagy ügyész (ezekre a foglalatosságokra hasonlít a kínai magisztrátus munkája) egyszerre csak egyetlen üggyel foglalkozzon. A Költők és gyilkosokban azonban – elsőre úgy tűnhet – nem találni ilyen összefonódást. A barátjánál, Lo járásfőnöknél vendégeskedő Di egyszerűen csak segíteni kezd a költővendégeivel elfoglalt kollégájának, hogy az fényt derítsen a Szung nevű diák meggyilkolásának rejtélyére. Amikor azonban a két járásfőnök, s négy nemes vendégük, a nyugalomba vonult udvari költő, a faragatlan buddhista szerzetes, az irodalom akadémiai doktora és a hírneves költőnő együtt nézi a tűzijátékot, még egy gyilkosság történik. Valaki végez Kicsi Főnixszel, a táncosnővel, aki épp a titokzatos Feketeróka-balladát akarta eltáncolni. Vajon tényleg létezhetnek nők, akikbe beleköltözött a rosszindulatú rókaszellem? Ki lehet a tettes a négy gyanúsított közül? Miközben ezekre a kérdésekre is választ keres, Di bíró lassanként arra is rákényszerül, hogy érdeklődni kezdjen egy harmadik és egy negyedik bűntény után. Úgy tűnik ugyanis, hogy Szung halála összefügg egy évekkel ezelőtti lázadással, amely közvetve egy helyi család tragédiájához vezetett. Emellett kiderül, a költőnőt, aki jelen volt az ünnepélyen, épp a fővárosba szállítják, hogy egy szolgálólánya haláláért feleljen. Lehetséges, hogy a gyilkos újra gyilkolt? Vagy talán a hölgy ártatlan volt a lány halálában is?

A könyv tehát nem három bűnesetet fűz össze: rendhagyó módon összesen öt dolgot kell kinyomoznia a páratlan Di bírónak. Ráadásul minderre összesen két napja van, s – szintén rendhagyó módon – ezúttal a segédei sem utaznak vele. Teljesen egyedül kell tehát detektíveskednie…

Miközben rengeteg érdekes apróságot megtudhatunk a korabeli szokásokról, öltözködésről, étkezésről, szórakozásról, kínai verseket olvashatunk, s megismerhetjük a kínai igazságszolgáltatás működését is, egy igen csavaros és lebilincselő krimit olvashatunk végig. Azoknak is bátran ajánlom, akik most, új köntösben és új módon terjesztve – először veszik kezükbe Di bíró egy nyomozását. Nem fognak csalódni!