Mario Vargas Llosa: A diszkrét hős

Bár talán a legendás hősök kora már lejárt, azért diszkrét, észrevétlen, mondhatni mindennapi hősök továbbra is benépesítik korunkat. Ott van például Felícito Yanaqué, az egyszerű szállítási vállalkozó, aki mindenben apja szigorú elvét követi: „sohase engedd, hogy bárki is megtaposson”. Amikor vállalata már egyre jobban megy, egyik nap egy furcsa levelet talál, amiben védelmi pénz fizetésére szólítják fel – aláírás nincs, csupán egy rajzolt pók. Hiába, Peru és vele együtt Piura városa egyre jobban fejlődik, és úgy tűnik, hogy a bűnözők megjelenése, a maffia fenyegetése valójában a haladás velejárója, kikerülni nem lehet. Yanaquét azonban nem olyan fából faragták, aki engedi, hogy megalázzák a bűnözők, ezért semmiképpen sem akar fizetni – azonban azt még nem sejti, hogy ennek az elhatározásának milyen hatásai lesznek az életére…

Diszkrét hős Ismael Carrera, egy nagy perui biztosítási vállalat tulajdonosa is, aki feleségül veszi szolgálóját – aki, ha már ez nem is lenne elég, ráadásul még bennszülött is. Az örökösök rögtön háborodottnak titulálják már a nyolcvanon is túljutott apjukat, aki azonban nem akar engedni az általa csak „hiénáknak” nevezett fiainak – már csak azért sem, mert jól tudja, hogy az örökösök már nagyon régóta holtan szeretnék látni. De diszkrét hős don Rigoberto is, aki már a nyugdíjas éveit tervezgeti csodálatos feleségével és fiával, amikor barátja, Ismael Carrera megkéri, hogy legyen tanúja az esküvőjén. Így aztán Ismael nászútja alatt don Rigoberto lesz az örökösök céltáblája, és ahelyett, hogy békésen nézegetné az erotikus albumait vagy Európában utazgatna, kénytelen bíróságra járni, és tűrni a riporterek hadát – don Rigoberto ugyanis nem hajlandó elismerni, hogy Ismael nem volt beszámítható az esküvő alatt.

És persze diszkrét hős don Rigoberto fia, Fonchito is, aki már nem csábítja el a mostohaanyját, viszont látja az ördögöt. Bizony, az ördög perui és Edilberto Torresnek hívják – vagy legalábbis mindenki így gondolja. Fonchitónak rendszeresen megjelenik egy férfi, akit senki más nem lát, viszont ő mintha ismerne mindenkit a fiú közelében, ráadásul igen gyakran sír – Fonchito pedig nem tudja mindezt másként értelmezni, mint hogy a férfi az egész világ fájdalmát érezve könnyezik. Vagy csupán Fonchito ilyen rendkívül érzékeny fiú, aki látva a világban lévő gonoszságot, rettenetesen szomorúvá válik? Sőt, nem lehet, hogy csupán meg akarja viccelni szüleit ezzel a történettel? Don Rigobert kétségek között vergődik, mi, érdeklődő olvasók pedig inkább élvezzük ezt a sajátosan örvénylő történetet.

Mario Vargas Llosát még mindig azért szeretem, mert azon kevés ún. szépirodalmi szerző közé tartozik, aki nem fél olvasmányos, kalandos, netalán szórakoztató regényt írni. Nem áll távol tőle gondolatainak vegyítése az olyan műfajokkal, mint mondjuk a krimi (gondoljunk csak a Halál az Andokban című regényére), ráadásul könyveinek ez a vonulata is legalább olyan érdekes, mint a mondandója. Merthogy abból is van bőven, csak ezúttal nem olyan töményen és keményen, mint a legutóbb magyarul megjelent esszékötetében, hanem finoman a sorok közé rejtve, aminek hatására óhatatlanul is meg kell állnunk néha, és újra kell olvasnunk egy-egy bekezdést vagy mondatot. Hirtelen nem is tudom, mit emeljek ki: a töretlen igazságérzetét, amely diszkrét hősein keresztül megmutatkozik? A gazdasági fejlődéssel járó hátrányokat? A kultúránk hanyatlásáról szóló nézeteit? A hamisítatlan erotika iránti szenvedélyét?

Beszélek inkább arról, hogy mennyire szeretem azt a magával ragadó hangulatot, ami regényeit jellemzi. Hiába ír arról, hogy a mozik már A Karib-tenger kalózai második részét vetítik, valójában ez még mindig a dél-amerikai varázslatok világa, itt még mindig csak karnyújtásnyi közelségre vannak a jóslatok és látomások – hogy az ördög megjelenik egy iskolás fiúnak, az azért megdöbbentő, de közel sem annyira, mint hogy egy idős férfi a nála jó negyven évvel fiatalabb szolgálóját veszi el. Egymást követik az események, mi pedig azt vesszük észre magunkon, hogy teljesen beszippantottak ezek az izgalmas furcsaságok, amik teljesen felforgatják diszkrét hőseink világát – mi meg nem tehetünk mást, mint hogy velük tartunk ezen a botrányos és őrült, szórakoztató és egyben mély utazáson a perui XXI. századba. Nincs is szükség többre.