Főkép

Jön a tavasz, meteorológiai értelemben már elhagytuk a kezdő napját, és az ember hangulata, mintegy varázsütésre felvidul. Előre állítottuk az óráinkat, egy órával tovább van világos, hosszabbak a nappalok, már lekerültek a vastag téli kabátok, és várjuk a nyarat. Mindjárt könnyebben viseljük a hétfőket is, csak az eső zavar kicsit. Mert örökké telhetetlenek vagyunk, nem örülünk annak, ami van, folyton vágyunk valami másra.

 

Ha valamit tanulhatunk a versektől, az a jelen, a pillanatnyi örömök megéneklése. Amikor ámulatba ejtenek olyan apróságok, mint a hajnal, az éjszaka, maga a tavasz, az eső, a szél vagy éppen az árnyék. A természet varázsa a változatosságában rejlik, és a szüntelen változásban, ez pedig semmi mást nem jelent, csak az életet magát. Számomra a tavasz egyet jelent az újrakezdéssel - nem január elsején fogadkozom, hanem ilyenkor érzem a változás szükségességét. Ahogy kipattannak az első rügyek, hihetetlen módon vágyni kezdek a szabadságra. Az, hogy kinek mit jelent a szabadság, sok mindentől függ, hogy hol és mikor él, milyenek a körülményei, szóval erősen szubjektív, de azért kíváncsi lennék, hányan vagyunk ezzel ugyanígy.

 

Mihai Eminescu – született Mihail Eminovici (1850 – 1889) – a legismertebb román költő. Költészete erőteljes hatást gyakorolt a modern román nyelv kialakulására, és magára a költői nyelv fejlődésére is. Írt szépprózát, színműveket, a román sajtó egyik legkiemelkedőbb írójakén tartják számon. Az egyik legmegbecsültebb íróként számtalan szobor, az 500 lejes és a Merkúr egyik krátere is emléket állít neki. Költészetét képalkotó erő és a költői formaművészet megújítása jellemzi.

 

Lebukik a nap, a természet lassan elhalkul. Az éjszakai állatok még nem indultak portyára, a nappaliak még nem csitultak el teljesen, mégis növekszik a csend. A neszezések elhalnak, és lassan, szinte lopakodva érkezik el a pillanat, mikor minden megpihen.

 

Mihai Eminescu: Jó éjszakát

 

Ezernyi álmos kis madárka

Fészkén lel altató tanyát,

Elrejti lombok lenge sátra;

Jó éjszakát!

 

Sóhajt a forrás, néha csobban,

A sötét erdő bólogat -

Virág, fű: szendereg nyugodtan,

Szép álmokat!

 

Egy hattyú ring a tó vizében,

Nádas-homályba andalog;

Ringassanak álomba szépen

Kis angyalok!

 

Tündérpompájú éji tájon

Felkél az ezüst holdvilág;

Összhang a föld, egy édes álom...

Jó éjszakát!

 

(Fordította: Dsida Jenő)