Főkép

Az 1943-ban született Verena Kast jó nevű svájci pszichoterapeuta, a Zürichi Egyetem tanára, a Jung Intézet docense, a Nemzetközi Analitikus Pszichológiai Társaság, valamint a Nemzetközi Mélypszichológiai Társaság elnöke. Kutatási területe a gyász és a kapcsolati problémák feldolgozása. Ezekben a témákban több tanulmányt, valamint laikusoknak szóló könyvet is publikált.

A „Hétköznapi pszichológia” sorozatban korábban Apák-lányok, anyák-fiúk. A szülőkomplexustól az önálló személyiségig címmel megjelent kötetben Verena Kast olyan témáról ír, amelyről tudunk ugyan, de nem nagyon beszélünk róla. Vagy mert nem tudunk, vagy mert nem akarunk, vagy mert így egyszerűbb. Homokba dugott fejjel szenvedni a szülőkomplexustól, reménykedni abban, hogy majd csak megoldódik a probléma (merthogy problémája szerintem mindenkinek van).

Márpedig a szülőkről való leválás és az önálló én kialakulása nem könnyű téma. Mi több, kifejezetten érzékeny, ingoványos terület, hiszen bármilyen beleszólás (legyen az jó szándékú amatőr, vagy vérprofi) komoly ellenállást, esetleg viharos indulatokat válthat ki az érintettek részéről. Hiszen nehéz beismerni, hogy anya- és apakomplexusa mindenkinek van. Ám ha a szülőről való leválás a megfelelő életkorban és körülmények között történik meg, akkor a gyermek egy újabb fejlődési szintre lép, amikor is elkezdődik saját identitásának kialakulása.

Ha egy férfi minden barátnőjében újra és újra az anyját keresi, vagy ha egy lány a nála sokkal idősebb férfiakhoz vonzódik, akkor ez a leválás sajnos nem sikerült, vagy legalábbis nem tökéletesen. Ebben az esetben a gyermek nem tud leválni a szülőről. Viszont ugyanez igaz megfordítva is. Vagyis ha egy szülő nem tudja, vagy nem akarja leválasztani magáról gyermekét, ezáltal megakadályozza önálló identitásának kialakulását, olyan egészségtelen állapotot teremt, ami sajnos nem csupán az érintett fiúra vagy lányra, hanem környezetükre is kihat. Mégpedig kifejezetten negatívan. És akkor még nem is beszéltünk a testvérkomplexusról.

Azért nem kell megijedni, ezek a komplexusok lehetnek pozitívak és negatívak is. Verena Kast több mint húszévi analitikusi munkája során nagyon komoly tapasztalatra tett szert a témával kapcsolatban. Könyvében nem a frankót igyekszik megmondani, hanem megfogalmazza nézeteit, és ezzel mintegy vitára is bocsátja azokat, miközben azért igyekszik a kedves olvasót a helyes (vagy legalábbis általa helyesnek vélt) útra terelgetni.

Nem könnyű téma, érzésem szerint egy kicsit ki is lóg a sorozatból, ennek ellenére (vagy éppen ezért) nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek, aki csak egy kicsit is vonzódik az ilyen jellegű könyvekhez, hiszen Verena Kast szavait olvasva világosan láthatjuk, hogyan formáltak bennünket a komplexusok, hogyan kell leválni róluk, hogy önállóbb és kapcsolatokra készebb emberekké váljunk.