Főkép

Chris Potter (szaxofon) kétségtelenül eddigi legnagyobb lélegzetvételű, önálló munkáját jelentette meg, rögtön az év első hónapjában az ECM lemezkiadó, Magyarországon a Hangvető Kft. forgalmazásában. Már több mint egy éve, 2013 decemberében készült a felvétel és 2014 októberében került keverésre a hanganyag, amelynek azért kellett ennyit a fiókban várnia, mert Potter egy egész éves turnét vállalt Pat Metheny új csapatával (Pat Metheny Unity Group), amelynek Potter már három éve stabil tagja. A több mint 150 közös koncert után feltehetően Potter már alig várta, hogy közönsége megismerhesse a formákban és szólamokban roppant gazdag mestermunkáját, hiszen máris turnézik az anyaggal.

 

Metheny-vel szemben Potter nem robotzenekart építtetett magának, hanem az  Underground Quartet-jét bővítette szeptettre, amelyet még egy vonósnégyessel is kiegészített. Az eredmény lehengerlő. A magunk részéről mindig idegenkedtünk a spontaneitást és az improvizáció flexibilitását fojtogató vonósoktól jazz környezetben – például Tony Williams Wilderness (1996) korongján az olyan sztárokat, mint Michael Brecker–t, Herbie Hancock-ot, Pat Metheny-t és Stanley Clark-ot kiegészítő nagyzenekart mindig működésképtelennek tartottuk –, de Potter kiváló arányérzékkel válogatta meg, hogy milyen hangszerekre komponáljon és persze, hogy mely előadóművészekkel tudja remekül életre kelteni ezt a rétegekben bővelkedő muzsikát. Felsorolni is hosszú lenne az összes művészt, hát még méltatni: Craig Taborn egy csodálatos zongorista, aki már több közreműködésén és saját maga által jegyzett korongokon is bizonyította képzeletgazdagságát, igen finom billentéseivel párosuló, de mindig friss és meglepetésszerű szólamvezetéseivel. Nate Smith (dobok) dinamizmusa lehengerlő, a 11/4-es ritmusokat is teljes természetességgel osztja váltakozó periodicitásokkal egyre tovább (Imaginary Cities 2 – Dualities), páratlan dualitással. Bár az egész album hangsúlya a konceptualitásra és az összhangra helyeződik – ahogyan a vonósok bevezetésébe beszállnak a ritmushangszerek az album legelején, egészen érzéki (Lament) – Scott Colley (nagybőgő) mégis rögtön lehetőséget kap egy gyönyörű szólóra ezen a siratón, amelynek magyar ihletettségéről meg vagyunk győződve a népzenénk és népzenészeink iránt igen lelkesen érdeklődő Potter miatt.

 

Az album központi része a négy tételből álló „Imagnary Cities”, amelynek szerkezetét a klasszikus hangszerek ellenére sem érdemes barokk szvitekhez hasonlítani, mert szerkezetileg és tartalmilag annyira eltérnek egymástól. Sokkal inkább Pat Metheny, komplexitásában és kivitelezésében felrázó Orchestrion projektje jut az eszünkbe, főként a Metheny hangzásra olyannyira jellemző marimba jelenléte miatt – és persze a közös albumaik hatása miatt is, amelyeken Pat felhasználta az Orchestrion egyes robotjait. Potter korongján marimbán a vibrafon mellett Steve Nelson játszik, tényleg csak inkább szólam, sem pedig szóló zenészként. Mindazonáltal Potter muzsikáját nagyobb levegők járják át, mint Metheny-ét, még ha mindkettőjükre erősen jellemző is a hangokban való dúskálás által létrehozott hangzásvilág.

 

Amitől szintén nagyon jól működik az album egésze, az a Potter-szvittet körülvevő, talán éppen szándékosan páratlan, 1:3 arányban elosztott, a szvithez hasonló komplexitású szerzemények integráló hatása. Nem amolyan kiegészítőként hallgatjuk a különálló témákat, hanem ezek az új és friss Potter kompozíciók alkotnak egy nagy egészet, egy olyan albumot, amely várhatóan minden létező díjat – amelyre jelölik – besöpör majd ebben az évben, annyira eredeti. A tíz legfontosabb 2015-ös kiadású jazz lemezből az első háromban biztosan ott lesz még az év végén is – csak azt sajnáljuk, hogy egyenlőre nem úgy tűnik, hogy Potter ellátogatna hozzánk ezzel az anyaggal, szemben a szintén új koronggal jelentkező Vijay Iyer Trióval, amelyről már olvashatnak az ekultura.hu-n!

 

Előadók:

Chris Potter – tenor és szoprán szaxofon, basszus klarinét

Adam Rogers – gitár

Craig Taborn – zongora

Steve Nelson – vibrafon, marimba

Fima Ephron – basszus gitár

Scott Colley – nagybőgő

Nate Smith - dobok

Mark Feldman – hegedű

Joyce Hammann – hegedű

Lois Martin – brácsa

Dave Eggar – cselló

 

A lemezen elhangzó számok listája:

1. Lament

2. Imaginary Cities 1 - Compassion

3. Imaginary Cities 2 - Dualities

4. Imaginary Cities 3 - Disintegration

5. Imaginary Cities 4 - Rebuilding

6. Firefly

7. Shadow Self

8. Sky