Valami a tekintetében

Mit szépítsem, úgy vonzott ez a kötet, mint fény a lepkét. Tetszett a címe, a borítója, sőt, már maga a koncepció is, mégsem tudom igazán megfogalmazni, miért akartam annyira, csak akartam. Aztán megérkezett, mégsem kezdtem bele azonnal. Féltem. Elbizonytalanodtam. Mert mi lesz, ha nem azt kapom, amire számítok? Ha egészen másmilyenek a svéd krimi-novellák, mint ahogy én elképzelem? Felvettem. Letettem. Felvettem. Belelapoztam. Letettem. Felvettem. Elkezdtem olvasni az előszót, és rájöttem, hogy a félelmem nem volt alaptalan. Viszont az is megfogalmazódott bennem, hogy talán nem kevesebbet, hanem többet fogok kapni, mint amire számítottam. Vagy mást. De semmiképpen sem fogok csalódni. Vagy ha mégis, az kizárólag az én hibám, John-Henri Holmberg, a kötet szerkesztője ugyanis a svéd krimiirodalom fejlődéséről, jelenlegi helyzetéről és jövőbeli kilátásairól készült rövid történeti és kritikai áttekintésével már az előszóban egyértelművé teszi, mi vár rám, ha folytatom az olvasást.

Nem fogom azt mondani, hogy ismer(t)em a neveket, akik felbukkannak az előszóban, mert nem igaz. Na jó, néhányat igen, főleg azokat, akiktől adott már ki az Animus Kiadó valamit, meg persze Henning Mankellt, akinek nagyon-nagyon szeretem a regényeit, de a többiekről csak szürke köd volt a fejemben. Ami talán éppen kapóra is jött, hiszen nem az eddigi élményeim vagy elképzeléseim alapján alkottam véleményt, hanem önmagában szemléltem a novellákat, és bevallom, ez egészen újszerű, üdítő élményt jelentett. Nem voltak elképzeléseim, elvárásaim, csupán kíváncsi voltam, már csak azért is, mert valljuk be, jó kriminovellát írni azért nem olyan könnyű, mint amilyennek talán tűnik. Szerintem ugyanis egy pár oldalas terjedelem sokkal nagyobb fegyelmet kíván mind az írótól, mind az olvasótól, ami nem könnyű ebben a műfajban, ahol a leírások olykor többet adnak a hangulathoz, mint maguk az események.

A szerkesztőnek az is célja volt, ahogy az Előszóban meg is fogalmazza, hogy egy „széles skálát felölelő, eklektikus antológiát” állítson össze. Hangzatos szavak, mondhatná bárki, de én a kötet elolvasása után úgy érzem, igazak is. Merthogy ez egy valóban színes, mind témában, mind színvonalban változatos gyűjtemény, amit egészen biztosan többször elő fogok még venni, ki fogok nyitni, és el fogok olvasni egy-egy novellát, mert úgy érzem, minden alkalommal újabb és újabb rétegeket, részleteket fogok észrevenni, pedig már most is zsong a fejem a sok gondolattól. Merthogy több novella nem is igazán krimi, legalábbis nem abban az értelemben, ahogy általában erre a műfajra tekintünk, sokkal inkább feszegeti annak határait, akár a sci-fi, akár a szépirodalom irányába. És ettől olyan hihetetlenül izgalmas az egész. Mert itt nincsenek jó vagy rossz, legfeljebb jól vagy kevésbé jól sikerült írások. Mert mindet önmagában, és nem a többihez viszonyítva kell, de legalábbis érdemes olvasni, így adják ugyanis a legnagyobb élményt. Legalábbis velem ez történt. Mint ahogy az is előfordult, hogy elsőre valamelyik novella nem tetszett, de nem hagyott nyugodni, ezért újra nekifutottam, és másodikra már egészen mást láttam benne. Hagyni kell tehát hatni ezeket az írásokat, elmerengeni rajtuk, és nem ítélkezni felettük, még akkor sem, ha dühösek vagy csalódottak vagyunk olvasás után, mert lehet, hogy a mi készülékünkben van a hiba. De az is lehet, hogy nem.

Igen, tudom, hogy ez így túl általános, de nem mernék többet mondani ennél, ami a részletekre vonatkozik, akkor ugyanis elvennék valamit, valami nagyon fontosat, ami ehhez az úttörő antológiához szükségeltetik: a személyes felfedezés örömét. Éppen ezért nem mondok semmit az írásokról, nem értékelem őket, nem mondom meg, hogy melyik a kedvencem, mert ezzel befolyásolnék, márpedig én most sokkal inkább bíztatni szeretnék mindenkit, hogy merüljön el a húsz svéd szerző tizenhét novelláját tartalmazó kötetben, és döntse el saját maga, hogy azt az írást szereti-e jobban, ami hagyományos nyomozós, rendőrségi krimis, társadalmi vagy politikai kérdéseket feszeget, esetleg a történelminek mondhatót, vagy éppen azt, aminek semmi más tetten érhető célja nincs, mint a szórakoztatást. Aztán utána majd beszélgethetünk a részletekről…

A kötet tartalma:

John-Henri Holmberg: Előszó

Tove Alsterdal: Visszatérés a Felső-tóhoz

Rolf és Cilla Börjlind: A haját azt szerette

Åke Edwardson: Életben még soha

Inger Frimansson: Sötét házunk mélyén

Eva Gabrielsson: Paul utolsó nyara

Anna Jansson: A gyűrű

Åsa Larsson: A postarablás

Stieg Larsson: Kondíció

Henning Mankell és Håkan Nesser: Valószínűtlen találkozás

Magnus Montelius: Señor Banegas alibije

Dag Öhrlund: Valami a tekintetében

Malin Persson Giolito: Vigyázz rám, vigyázz!

Maj Sjöwall és Per Wahlöö: A multimilliomos

Sara Strindsberg: Braun-napló

Johan Theorin: A Szűz bosszúja

Veronica von Schenck: Maitréja

Katarina Wennstam: Későn eszmél a bűnös