P. G. Wodehouse: Kéjgáz
Írta: Galgóczi Tamás | 2015. 01. 07.
A minap pakolásztam a könyvespolcomon, és alaposan meglepődtem, amikor kiderült, milyen sok Wodehouse kötet sorakozik egymás mellett. Amikor az 1980-as évek elején megjelent pár regénye magyarul, álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen népszerű lesz nálunk, aminek egyenes folyománya, hogy lassan elérhetővé válik magyarul a teljes életmű, amiből a jelenlegi történet egyértelműen kilóg, mégpedig részben annak köszönhetően, hogy a cselekmény Kaliforniában játszódik. Ez önmagában még nem jelent akkora újdonságot, hiszen pár kötet erejéig már korábban is átkeltünk az óceánon, azonban most nemcsak egy-két idegenbe szakadt brit vicces kalandjain szórakozhatunk, hanem a misztikum is belopakodik a hétköznapokba.
Egy, a tudomány eszköztárával megmagyarázhatatlan esemény következtében a szerző beavat bennünket a hollywoodi álomgyár kulisszatitkaiba. Olvasás közben gyakran éreztem magam bennfentesnek, ami cseppet sem meglepő, hiszen Wodehouse évekig élt ezen a környéken, amikor forgatókönyvíróként próbált szerencsét Amerikában, így első kézből származó ismeretekkel rendelkezett az itteni filmvilágról.
Történetéből kiderül, mennyire valós az álomgyár csillogása, milyen emberek valójában a sztárok, mit csinálnak a befutás érdekében karakterszínészek, mikor tekinthető valaki alkoholistának, hogyan jussunk be hívatlanul egy partira, mire jó a béka, illetve miként hasznosítsuk a nyelvleckéket – és akkor még csak párat említettem mindazon nélkülözhetetlen tudnivalók közül, melyek a kötetben szerepelnek.
Bár mókás helyzetekben ezúttal sincs hiány, az alaphelyzet miatt kicsit más a regény hangulata, mint amiket eddig megszokhattunk a szerző műveiben. Ez részben a két főszereplőnek köszönhető. Az angol Reginald Havershot nagyon messze van attól, hogy bármely divatlap címoldalára kerüljön, hiszen vonásai leginkább egy rosszkedvű és időhiányos favágó első próbálkozásának tűnnek. De legalább ennyire jól eltalált karakter az amerikai Joey Cooley, a történetben szereplő gyerekszínész. Ha létezik rosszcsont kölök, aki az anyukájától távol egyszerre igyekszik elszórakoztatni magát, illetve megfelelni környezete elvárásainak, akkor ő pontosan ilyen.
Nem ragozom tovább, a Kéjgáz egy csöppet kilóg a sorból, de ettől még teljesen szerethető Wodehouse regény, amin ugyanúgy lehet szórakozni, mint bármely Jeeves vagy Mulliner köteten.