Főkép

Az én családom úgy tartja, addig igazi a karácsony, amíg kisgyerek van a családban. Van is ebben valami, az ő izgalmuk, csillogó szemük sokszor az a tényező, az a plusz, amire szükség van a csodához. Ha másért öltöztetjük a szívünket, mindig könnyebben megy, de így harminchét évesen is kijelentem: szeretem a karácsonyt. Nem a rózsaszín máz miatt, nem is azért, amit a világ sulykol belénk – vásároljunk minél többet –, hanem a családomért. A napokért, amiket együtt töltünk, amikor nem teszünk mást, csak beszélgetünk, lustálkodunk, eszünk, és megint csak eszünk. Azért, ahogyan leereszt mindenki, és hirtelen nem fontosak a személyes sérelmek, a kis nézeteltérések, ahogy elcsitulnak a fafaragás körül kibontakozó viták hullámai, ahogy a háziasszonyok kimerülten, de elégedetten dőlnek hátra, és nézik a falatozókat, a felcsendülő kacagásokért, vagy a csendes beletörődésekért, amit azért érzünk, mert idén is nekünk kellett utazni, de hirtelen rájövünk: jól van ez így! Csupa olyasmiért, amit a hétköznapokban is nagyra értékelnék, de olyankor valahogy nehezebb egyensúlyba kerülnünk önmagunkkal, nehéz több türelmet tanúsítanunk.

 

Jézus születésén kívül más varázs is van ezekben a napokban, de az bennünk rejlik, mert miközben élvezzük mindazt, ami nekünk jutott, gondolnunk kell azokra is, akik nem voltak ilyen szerencsések. Az év ezen szakában könnyebb szívvel, és talán némi bűntudattal adunk másoknak is: SMS-eket küldünk, vásárláskor veszünk egy támogató kupont, vagy akár egy kiló lisztet és cukrot, mert mélyen, legbelül szánjuk azokat, akikre az év többi napján nem is gondolunk, pedig az ő életük máskor sem könnyebb. A karácsony igazi tanítása az együttérzés és a szeretet, az öröm, amit érzünk, és amit átadhatunk másoknak, hiszen ez nem pénz kérdése, egy fenyőág is lehet karácsonyfa, és a szikkadt kifli is csodálatos mákos gubaként születhet újjá. Nyújtsuk hát oda a kezünket, és így a karácsony velünk maradhat azon az ártatlan módon, ahogy egy gyermek sajátja, amikor még nem az értékek, hanem az érzések számítanak.

 

Nagyon boldog, békés karácsonyt mindenkinek!

 

Ady Endre: Kis, karácsonyi ének

 

Tegnap harangoztak,
Holnap harangoznak,
Holnapután az angyalok
Gyémánt-havat hoznak.

Szeretném az Istent
Nagyosan dicsérni,
De én még kisfiu vagyok,
Csak most kezdek élni.

Isten-dicséretre
Mégiscsak kiállok,
De boldogok a pásztorok
S a három királyok.

Én is mennék, mennék,
Énekelni mennék,
Nagyok között kis Jézusért
Minden szépet tennék.

Új csizmám a sárban
Százszor bepiszkolnám,
Csak az Úrnak szerelmemet
Szépen igazolnám.

(Így dúdolgattam én
Gyermek-hittel, bátran,
1883
Csúf karácsonyában.)