Főkép

Nincs olyan ember, aki ne játszadozott volna már el azzal a gondolattal, milyen lenne nyerni a lottón egy nagyobb összeget. Mi mindenre költené, kinek adna, mennyit jótékonykodna. Szerintem én először is egy éves világkörüli útra mennék, hogy ott nyugodtan átgondolhassam az életemet – de a vágyaim között persze szerényebbek is vannak, mindenféleképpen kell például egy új könyvespolc, illetve néhány könyv, amit még nem olvastam. Meg egy karosszék. Meg mellé egy olvasólámpa… Grégoire Delacourt regényének főhősével megtörténik a csoda, hirtelen milliók pottyantak az ölébe az eurólottón, de az eleinte szerencsének tűnő sorsfordulat hamarosan rémálommá válik.

 

A borító alapján – bár sötét tónusú – egy könnyed kis varrodai történetet vártam volna, valami laza kis délutáni olvasgatós élményt, egy könyvet, amit reggelente a buszon tudok olvasni. Aztán azt vettem észre, hogy minél gyorsabban meg akarom tudni a történet végét, még egy kicsit izgultam is Jocelyne Guerbette, az arrasi rövidárubolt-tulajdonos életéért. Adott egy egyszerű, hétköznapi életet élő, középkorú nő, némi túlsúllyal, két felnőtt gyerekkel, egy férjjel és egy Tündérujjak nevű bloggal. Annyira nincs semmi különleges a gondolataiban és a mindennapjaiban, hogy akár a szomszédom is lehetne. Elégedett az életével, mindenért hálás, amit a sorstól kapott és igyekszik a múlttal megbékélni. Az édesanyja meghalt, amikor 17 éves volt, az édesapja súlyos beteg, memóriazavarral küzd, hat percenként újrakezdődik az élete.

 

Bár nincs szüksége pénzre, hiszen a bolt egészen jól megy és a blog is hoz némi aprót a konyhára, a barátnői unszolására mégis vesz egy lottót, amivel hamarosan eurómilliomos lesz. A nyereményét minden áron igyekszik titokban tartani még a családja előtt is, hogy ne borítsa fel senki életét. Tulajdonképpen boldog a saját világában, nem akar semmin sem változtatni. Azért néha elkalandozik a gondolata és listát ír róla, mire is költhetné a nyereményét, de eleinte még ez is annyira egyszerű, hogy csak mosolyogni tudtam rajta. Új konyharuhák, lepedő és James Bond-sorozat DVD-n. Kicsit olyan érzésem volt, mintha fel sem fogná, hogy 18 millió euróból bármit megvehetne…

 

Aztán ahogy haladunk előre a cselekményben, úgy jöttem rá szép lassan, hogy a lelke mélyén tudja, mit veszíthet, ha mégis kiderülne a szerencséje. A sors furcsa fintora, hogy épp az árulja el, akiben a legjobban bízott, és amitől rettegett, az hamarosan valósággá válik: ellopják a rejtegetett csekket. Kénytelen teljesen újrakezdeni az életét, a nulláról felépíteni mindent, egy olyan világot, amiben korábban is élt. Bár nem igazán hisz benne, hogy egy ekkora csalódás után új életcélt találhat, mégis elindul a múlt egy darabkája felé. Talán azért, mert egyszerűen így működik, a hétköznapok éltetik, a megszokottság, ami biztonságot nyújt.

 

A Vágyaim listája annyira valóságos, hogy szinte fáj. Szerintem így csak a franciák képesek írni: nincs benne semmilyen manír, semmilyen mellébeszélés, már az első pár sor után tökéletesen otthon éreztem magam a szövegben. A karakterek élethűek, főleg a főszereplő, Jocelyne, aki a kötetben szinte egyeduralkodó, körülötte forognak az események. E/1-ben mesél magáról, a belső világáról, a vágyairól. Ám a könyv második felében a férje is kap egy kis szereplési lehetőséget, de érdekes módon végig nagyon messziről, tárgyilagosan nézhetjük őt, E/3-ban mesél magáról. A lezárás nekem különösen tetszett, tényleg olyan, mintha ez lenne az egyetlen igazságos megoldás, mintha a sors eleve elrendelte volna ezt az utat a nő számára.

 

Mindenkinek ajánlom, aki egy nagyon mai, színes, ám mégis mély mondanivalót tartogató regényre vágyik. Egy hétköznapi történetre, ami bárkivel megeshet...