Főkép

„Én, François Charles Lemprière, kereskedő, köszöntelek téged, utódom, bármikor olvasod is ezt, és bárki legyél. Talán a fiam, avagy az unokám vagy, ámbár nem hiszem. Félek, sok nemzedékbe, több esztendőbe telik, mire ezt a dolgot rendezni lehet. De ha olvasod ezt a levelet, akkor a törlesztés közel, s itt róva e sorokat London városában, menedékemben és száműzetésem helyén, örvendek, hogy eljöttél végre.”

 

Az első, általam olvasott Norfolk regény (A pápa rinocérosza) után még csak gyanítottam, most azonban már biztos vagyok benne, nem véletlenül hasonították műveit Umberto Eco írásművészetéhez. A kissé túlburjánzó nyelvezet, a helyszínek, az időpontok és az események váltakozásának különleges megkomponáltsága, a számtalan utalás és idegen szó, a mérhetetlen tudás- és ismeretanyag, az anakronizmusok – csupa-csupa olyan elem, amelyek, ha az ember könnyedén el tud igazodni közöttük, garantáltan különleges és emlékezetes olvasmányt jelentő művé állnak össze.

A kiindulópont Anglia, pontosabban Jersey szigete. Itt és szüleivel John Lempriére, aki ifjú kora ellenére otthonosan mozog az ókori írók világában. Talán ha elég idő állna rendelkezésére, még tudós ember is válhatna belőle, ám ilyen irányú terveiről édesapja váratlan halála miatt sajnos le kell mondania. Lehet valami köze a hirtelen halálesetnek ahhoz, hogy John szerelmének apja ókori szerzőket érintő tanácsot kér az idősebb Lempriére-től?

Mire az ifjú magához tér első kábulatából, máris Londonban találja magát, ahol egyrészt megismeri apja végakaratát, másrészt felfedez egy, a családját érintő titkot. Vajon mi rejtőzhet annak hátterében, hogy a család valamennyi férfitagja nemzedékek óta különös módon távozott az élők sorából? Az szinte biztos, hogy a válasz(ok) valahol Londonban vannak, már csak meg kell találni őket. Ja, és mondjuk nem ártana közben életben maradni. Úgy tűnik, egyesek nem elégszenek meg azzal, hogy Johnt bábuként mozgassák. Vajon miért? És mi köze van mindehhez a Kalmárok Tiszteletreméltó Társaságának? És La Rochelle ostromának?

A regény lapjain meglepő részletességgel és elevenséggel jelennek meg a korabeli London életképei, miközben bőséges mennyiségű, ókori szerzőkre és eseményekre vonatkozó utalással, a latinon kívül francia és egyéb idegen kifejezéssel találkozhatunk, melyek bizony még az átlagos műveltségű olvasót is a kötet végén található jegyzetekhez parancsolják.