Főkép

Furcsa változásokat vettem észre önmagamon, s bár ezeknek egy részéről már beszámoltam más bevezetőkben, de az utóbbi hetekben rájöttem, a folyamat korántsem állt le. Újra és újra rá tudok csodálkozni dolgokra, felvonom a szemöldökömet, aztán elkönyvelem a jelenséget természetesnek. Például most olvasom Benyák Zoltántól a Csavargók dalát, és tökéletesen normálisnak tetszik, hogy a kötetben megjelenő egysorosok valójában versek. Nem tudom megmagyarázni miért, mindennel szembe mennek, amit az iskolában tanultam, de akkor is azok.

 

Ha akarnám, sem tudnám megmagyarázni, de talán nem is szükséges. Ugyanis szerintem ez egy ajándék, méghozzá olyan, amit ettől a rovattól kaptam. S ez nem más, mint a határtalan szabadság, hogy semmi nincs kőbe vésve, és mindent szabad, ami nem tilos, viszont ami tilos, azt is megéri kipróbálni. Természetesen szigorúan a költészetben…

 

Gustav Falke  (1853-1916) német költő, író. Költészetére nagy hatással voltak a népdalok és a romantikus költők. Kimondottan üdvözölte az egyszerű, hazai örömöket. Könyvárusként és zenetanárként dolgozott, míg az állami nyugdíj lehetővé tette számára, hogy csupán a költészetnek éljen.

 

„Nem csak a húszéveseké a világ” – mondja az ismert nóta, és valóban. Mindenkinek joga van a boldogsághoz, nem kell kiérdemelnünk, ez csak jár. Mindegy, hogy az ember hány éves, hogy fekete, avagy őszbe hajló a haja. Nem az éveink határozzák meg, hogyan érezzünk, kizárólag a szívünk felelős érte, ami életünk végéig szüntelen dobog. Néha csak úgy a magunk örömére, olykor pedig másokért. Amikor megöregszünk, akkor is élünk, és ha más nem jut, hát csendesen emlékszünk.

 

Gustav Falke: Mese

A te szerelmes közeledben
Boldog vagyok, és érezem,
Hogy az én vad, szent fiatalságom
Még visszatér nekem!

 

Ezt a te édes ifjúságod
Napfényes tavasza teszi.
Ó, mint szeretlek. Odakünn újra
Virulnak rózsák ezrei!

 

Arany napoknak arany álma,
Ügy volt ez, édes, egykoron.
Alkonyatok felhői szállanak
Keresztül az én ifjúságomon!

 

(Fordította: Juhász Gyula)