Főkép

Furcsa változásokat vettem észre önmagamon, s bár ezeknek egy részéről már beszámoltam más bevezetőkben, de az utóbbi hetekben rájöttem, a folyamat korántsem állt le. Újra és újra rá tudok csodálkozni dolgokra, felvonom a szemöldökömet, aztán elkönyvelem a jelenséget természetesnek. Például most olvasom Benyák Zoltántól a Csavargók dalát, és tökéletesen normálisnak tetszik, hogy a kötetben megjelenő egysorosok valójában versek. Nem tudom megmagyarázni miért, mindennel szembe mennek, amit az iskolában tanultam, de akkor is azok.

 

Ha akarnám, sem tudnám megmagyarázni, de talán nem is szükséges. Ugyanis szerintem ez egy ajándék, méghozzá olyan, amit ettől a rovattól kaptam. S ez nem más, mint a határtalan szabadság, hogy semmi nincs kőbe vésve, és mindent szabad, ami nem tilos, viszont ami tilos, azt is megéri kipróbálni. Természetesen szigorúan a költészetben…

 

Nikolaus Lenau eredeti nevén N. Franz Niembsch Edler von Strehlenau (1802-1850), osztrák költő, a német biedermeier korának meghatározó alakja. Alapvetően a világfájdalom és egyfajta búskomorság süt a műveiből, korai időszakában a szabadsággal kapcsolatos eszméinek kifejezéséhez politikai líráit és eposzait használta. Mivel néhány évet tanult Pesten a piaristáknál, és Tokajban is élt családjával, erőteljesen hatott rá a magyar zene és népköltészet is. Azt tartják, hogy ő fedezte fel Magyarországot a világirodalom számára.

 

Az emlékek furcsa dolgok. Sokunknak van olyan dala, ami egy bizonyos személyre emlékeztet, vagy akár könyve, költője, városa, napja, hete, éve, talán még egy konkrét napszakja is. Amikor elmerülünk a múltunkban, ezek a dolgok segítenek feleleveníteni valaminek vagy valakinek az árnyékát. Néha csak az érzést hozza vissza fájón, mélán, máskor hangokat sodor felénk a szél, de az is megeshet, hogy a villámok fényénél újra látjuk azt a személyt, akihez a szívünk húz - legyen holt vagy eleven.  

 

Nikolaus Lenau: A nádi dalokból - Naplemente

 

Naplemente van,

gyászos fellegek,

szél sír untalan,

sírva ellebeg.

 

Villám sáppadón

száll az ég alatt,

képe lenn a tón

gyorsan átszalad.

 

Villám fényinél

téged látlak itt:

lengeti a szél

hosszú fürtjeid!

 

(Fordította: Babits Mihály)