Főkép

Matematikailag túl vagyunk a sorozat felén, de Mahaut d`Artois és Robert d`Artois vetélkedése az áhított örkségért még mindig nem ért véget. Kicsit olyan ez, mintha egy hosszadalmas latin szappanoperát néznénk a tévében. Amikor úgy tűnik, az egyik fél a másik fölé kerekedik, akkor mindig történik valami, és újra átrendeződnek a szerepek. Mindeközben francia földön továbbra sincs nyugalom, úgy tűnik a templomos átka még mindig sújtja az országot.

 

A negyedik kötetben Civakodó Lajosnak nem marad ideje arra, hogy igazi uralkodóvá váljék, ugyanis nem egészen kétévi uralkodás után váratlan hirtelenséggel meghal. Ennek köszönhetően ismét gazdátlan marad a hatalom, s azonnal megindul a vetélkedés - vajon a nagyurak közül ki szerzi meg a régensi címet, ki fogja irányítani az országot addig, míg a halott király felesége, Klemencia királyné meg nem szüli gyermekét? De mi lesz akkor, ha lánynak ad életet? Mire jut a király nélküli ország? Véletlen lenne, hogy pápa sincs még?

Nem kicsi a tét, s mivel a király életében nem rendelkezett az utódlásról, nem létezik mindenkire érvényes útmutatás. Azonmód különféle érdekszövetségek köttetnek, s megindul az ármánykodás a szembenálló felek között. Valois grófja, a burgundi herceg és Poitiers grófja a legesélyesebb jelelölt, s ügyes lépései eredményeként ez utóbbi szerzi meg az áhított címet, s vele a jogot arra, hogy kedve szerint irányítsa az országot. Az újdonsült régens azonban nem ülhet nyugodtan, számtalan tennivaló és feladat vár megoldásra, s közben még a király haláláról szóló híresztelésekkel is szembe kell néznie. A szóbeszéd szerint ugyanis méreg végzett Civakodó Lajossal, sőt, mi több, páran azt állítják, hogy bizonyítékuk is van a bűntettre.


Szóval sok minden történik, de még mindig nem derült ki, hogy vajon fellélegezhet-e végre Franciahon, vagy a templomosok nagymesterének átka miatt tovább folytatódik balszerencsés királyainak sora? Széthúzás vagy egység jellemzi az ország jövőjét?

 

Remélem minden kiderül a hátralévő három kötetben, mert bár a történelemkönyvekből ismerem a végkifejletet, azért nagyon érdekel, miként jutunk el odáig. A mostani (immáron sokadik) kiadás visszatért az Európás könyvekben használt történelmi jegyeztekhez és életrajzi adatokhoz, ami mindenképpen dícséretes fejlemény, mert így sokkal érthetőbb a cselekmény, és követhetőbb a nagyszámú szereplő.