Klasszikus kedvencek 3. (CD)

Ha kizárólag a borító alapján választanék, sohasem került volna a kezembe a Klasszikus kedvencek harmadik válogatásalbuma, de úgy érzem, eleve nem nekem szánták a lemezt, mivel azon javarészt hosszabb lélegzetű művek befogadható időtartamú részletei szerepelnek, az efféle mustrákat viszont a hozzám hasonló gyűjtők inkább új felvételek és szerzők megismerésére használják, és nem régi nagyságok legendás felvételeire kíváncsiak. Leginkább arra emlékeztet engem a koncepció, mint amikor annak idején a nagyszüleimmel „zenekari muzsikát” hallgattunk, talán valamikor az ebéd utáni műsoridőben, a „Ki nyer ma?” után, habár bennem leginkább a közös élmény, nem pedig a tényleges napszak maradt meg, amikor együtt hallgattuk a rádióadást. Mindenesetre annyi határozottan kijelenthető, hogy mivel – egy kivétellel – kizárólag instrumentális, nagy- vagy kamarazenekarra készült művekből és részletekből áll össze a kompiláció, ezért nem fenyeget az a veszély, hogy holmi éles hangok és visítások elriasszák a hallgatót a komoly zenétől.

Komoly zenét írok, mert a darabok között találni a klasszika kora előtt született kompozíciókat is, ráadásul nem is akármilyen előadásban. Mind a Vivaldi-concerto nyitó tételét megszólaltató, Trevor Pinnock vezette English Concert, mind az idén elhunyt Christopher Hogwood és az Academy of Ancient Music a régizene elkötelezett hívei, ami annyit tesz, hogy igyekeznek a legautentikusabban megszólaltatni az adott műveket, felesleges szólambővítések, oda nem illő díszítések nélkül: valahogy úgy, ahogyan a kottában azt a szerző rögzítette, és az intenció, vagyis az elvárt hangzás a kor előadói gyakorlatának ismeretében rekonstruálható. Ezért Bach brandenburgi versenyének Allegro assai tétele az úgymond megszokott előadásoknál szellősebben, kicsit nyersebben és mindenképp erőteljesebben szólal meg. Ha mindössze annyit ér el a kiadvány, hogy felkelti az efféle több évszázados muzsikák iránti érdeklődést, már megérte piacra dobni.

Mozart zongoraversenyét, amely egészen szokatlan módon arról a Bo Widerberg-filmről kapta a mellék-nevét, amiben kíséretként szerepel, Schiff András érző tolmácsolásában hallhatjuk a korongon. E mű megértéséhez és megszerettetéséhez valóban az efféle felfogás segít hozzá legjobban, szemben a szikárabb, határozottabb billentésű szólisták játékával, akik viszont Mozart más zongoraversenyeinek lényegéhez képesek közelebb kerülni. És hasonlóképp nagyszerű választásnak tűnik Carlos Kleiber és Sir George Solti Schubert- illetve Beethoven-értelmezése, habár e szimfóniákat én előszeretettel hallgatom a korhűbb, azaz némileg áttetszőbb tónusú zenekarral, kevésbé robusztus hangszerekkel dolgozó karmesterek és zenekarok előadásában – mint például a már említett Hogwood vagy Sir John Eliot Gardiner. Ugyanakkor jól emlékszem még, hogy annak idején épp Solti látványos képi felvételei ismertették meg velem Beethoven szimfóniáinak elsöprő energiáját, míg Schubertet jószerével képtelenség elrontani, egy jó karmester kezében pedig egyenesen tündököl.

A válogatáson túlsúlyba került, így talán kissé aránytalanul fontos szerepet kapott a romantika, ám nem szabad elfelejteni, hogy épp ennek a korszaknak a muzsikája nyitja meg legkönnyebben a szíveket. Ki tudna ellenállni Smetana Moldvája áradó dallamainak, vagy Bizet Arles-i lányának, melynek itt hallható tételében a komponista egy egészen egyszerű dallamot dolgoz ki és fokoz csaknem az extázisig? Ahogy Dvořák kifinomult és teljesen természetesnek ható melódiái és Saint-Saëns mélázó kamaradarabja szintén már a saját idejükben telitalálatnak számítottak. Az igazi különlegességre vágyók pedig azt tudhatják meg, hogyan képzelte maga Hacsaturján a Spartacus túláradóan érzelmes pillanatait.

Hallhatunk az albumon versenyművet, szimfóniát, operát és balettzenét, de mindben közös, hogy mérhetetlenül népszerűek, és azokat is könnyen rabul ejthetik, akik talán ódzkodnak kissé a komolyabb műfajoktól. Így aztán a lemez akár ajándéknak is tökéletes; bármilyen alkalomra, amikor mókás – és legtöbbször haszontalan – apróságok helyett valami valóban széppel és értékessel óhajtjuk meglepni szeretteinket.

A lemezen elhangzó művek listája:

1. Bedrich Smetana: Moldva – szimfonikus költemény (Berlini Filharmonikusok, Fricsay Ferenc – karmester)

2. Antonio Vivaldi: D-dúr fuvolaverseny, op. 10 no. 3., RV 428 „A tengelice” – (I.) Allegro (Lisa Beznosiuk – fuvola, The English Concert, Trevor Pinnock – karmester)

3. Franz Schubert: 3. (D-dúr) szimfónia – (IV.) Presto. Vivace (Bécsi Filharmonikusok, Carlos Kleiber – karmester)

4. Georges Bizet: Az Arles-i lány, 2. szvit – Farandale (Londoni Szimfonikusok, Claudio Abbado – karmester)

5. Camille Saint-Saëns: Az állatok farsangja – A hattyú (Mischa Maisky – gordonka, Martha Argerich – zongora, Nelson Freire – zongora)

6. Hector Berlioz: Fantasztikus szimfónia – (II.) Bál (Valse: Allegro non troppo) (The Cleveland Orchestra, Pierre Boulez – karmester)

7. Johann Sebastian Bach: 2. brandenburgi verseny – (III.) Allegro assai (Friedemann Immer – trombita, The Academy of Ancient Music, Christopher Hogwood – continuo)

8. Edward Grieg: Peer Gynt – Anitra tánca (Göteborgi Szimfonikusok, Neeme Järvi – karmester)

9. Wolfgang Amadeus Mozart: C-dúr zongoraverseny K.467 („Elvira Madian”) – (II.) Andante (Schiff András – zongora, Camerata Academica Salzburg, Végh Sándor – karmester)

10. Ludwig van Beethoven: 1. (C-dúr) szimfónia – (IV.) Adagio – Allegro molto e vivace (Chicagói Szimfonikusok, Sir George Solti – karmester)

11. Pjotr Iljics Csajkovszkij: Anyegin – Polonéz (A Londoni Covent Garden Zenekara, Sir George Solti – karmester)

12. Giacomo Puccini: Pillangókisasszony – Zümmögő kórus (Ambrosian Opera Kórus, Philharmonia Orchestra, Giuseppe Sinopoli – karmester)

13. Antonín Dvořák: 8. (G-dúr) szimfónia – (III.) Allegretto grazioso – Molto vivace (Londoni Szimfonikusok, Kertész István – karmester)

14. Aram Iljics Hacsaturján: Spartacus – Adagio (Bécsi Filharmonikusok, Aram Iljics Hacsaturján – karmester)