Főkép

Bár már eddig is számos eltérő nemzetiségű szerzőtől olvastam rengeteg különböző témájú és tartalmú könyvet, valahogy a maláj szerzők kimaradtak – egészen mostanáig, a legutóbbi olvasmányom ugyanis Tan Twan Eng regénye, Az esti ködök kertje volt. Némi keresgélés után viszonylag keveset tudtam meg a szerzőről: fiatalon ügyvédként dolgozott, és közel negyvenévesen kezdett el írni, mindkét eddigi műve óriási siker volt, különösen a jelen ismertető témájául szolgáló, ugyanis bekerült a Booker-díj és az IMPAC Dublin-díj rövidlistájára, valamint elnyerte a MAN Ázsia-díjat és a Walter Scott-díjat is. Azt hiszem, nem rossz ajánlólevél egyik sem.

 

A könyv talán legfontosabb központi témája az emlékezet és a felejtés kettőse, nem véletlen tehát, hogy több helyütt is megjelenik a görög istennő, Mnémoszüné és annak névtelen ikerhúga. A történet kezdete talán kicsit sablonos és már több helyen is találkozhattunk vele (többek között egyik kedvenc kortárs regényemben, a Vágy és vezeklésben is), ennek ellenére tökéletesen működik, és egy idő után nem hasonlítgatjuk más korábban olvasottakhoz sem. Az idősödő Jün-ling Töoh bírónőnél súlyos, visszafordíthatatlan agyi leépüléssel járó betegséget diagnosztizálnak orvosai, ami rövid időn belül emlékei és személyisége teljes elvesztéséhez fog vezetni, ezért nyugdíjba vonul, és harmincöt év távollét után visszatér a Kuala Lumpúrtól alig négyórányira fekvő Jugiribe, ahol élete talán legmeghatározóbb időszakát töltötte. Itt egy régi szeretője tanácsára megpróbálkozik azzal, hogy megírja memoárjait, ezzel megőrizze emlékeit a pusztulástól.

 

Tan Twan Eng nagyon precíz és szinte hibamentes munkát végzett, ugyanis a három főbb időszálon zajló események tökéletes összhangban állnak egymással, és végig képes fenntartani a feszültséget, illetve  olvasói kíváncsiságát. Az egyik szál az ’50-es évek elején játszódik, amikor a fiatal, de már alaposan kiégett Jün-ling Jugiribe érkezik a hírneves japánkertészhez, Aritomóhoz, hogy teljesítse testvérének tett fogadalmát, és a japán segítségével felépítsen egy tökéletes kertet, ami megőrzi Jun-hua emlékét. A kapcsolatuk korántsem ígérkezik zökkenőmentesnek, ugyanis a kínai származású lány korábban egy japán kényszermunkatáborban sínylődött (a második idősík), ahol szeretett testvére is meghalt. Ezután csak a gyűlölet élteti, és az, hogy megtalálja nővére sírját, valamint teljesítse fogadalmát.

 

A történet hihetetlenül lassan bontakozik ki; azt kell mondanom, igazi távol-keleti tempóban haladnak az események, és Jün-linggel együtt mi is lassan kezdjük megtanulni a japánkertészet, illetve számos, a Felkelő Nap országából származó művészet alapjait; megértjük egy posztkolonialista ország mindennapjait, az itt élők helyzetét, és közben megismerjük ennek a két sebzett szívű embernek a múltját is. Eng számtalan rafinált kapcsolódási pontot hoz létre az egyes események, szereplők, vagy helyszínek között, ami által összefüggésbe kerülnek olyan távoli események, mint a búr háború, a japán megszállás és a maláj kommunisták rémtettei, így aztán óhatatlanul is más szemmel, komplexebb módon tudunk tekinteni egyes szereplőkre, történésekre. Sőt, ha figyelmesek vagyunk, akkor talán Jün-linghez hasonlóan mi is élesebb szemmel tudunk a világra nézni.

 

Megmondom őszintén, hogy kicsit félve vágtam bele ebbe a könyvbe, mert tartottam attól, hogy a maláj irodalom nem tud igazán nagy értéket felmutatni, de szerencsére pozitívan csalódtam benne - Az esti ködök kertje az idei év egyik legkellemesebb meglepetése és legjobb olvasmánya lett.